A Gundel Imre és Harmath Judit által írt "A vendéglátás emlékei" című könyvben úgy emlegetik a Budai Várban, a Szentháromság utca 7. szám alatt lévő Ruszwurm cukrászdát, mint Pest és Buda egyik legrégibb, édesszájúakat egybegyűjtő vendéglátóhelyét.
A reformkorban indult
A céget 1827-ben alapította Schwabl Ferenc, ám ő nem sokáig élvezhette munkája gyümölcseit, lévén, három év múlva meghalt. Özvegyét Richter Lénárd, József nádor sütőmestere vette el, s 1831-től ő vezetett tovább a boltot.
Ebben az időben készítette el egy Krautsiedler nevű krisztinavárosi asztalosmester és Dunaiszky Lőrinc szobrász a két, 1849-es és 1944-es ostromot is túlélt berendezést. A bútorokért négyezer, míg az alakok aranyozásáért száz forintot kellett fizetnie Richter Lénárdnak. Ez abban az időben óriási összegnek számított.
Müller leányát, Rózát Ruszwurm Vilmos vette feleségül. Az ifjú e cukrászdában kezdett inaskodni, s itt is szabadult fel. A férfi 1884-től 1922-ig vezette a családi firmát. Ruszwurm után, a két háború között újra egy segéd, Tóth Ferenc állt a bolt élére. A férfi 1910 elején került a vári üzletbe. Ruszwurm 1936-ban, nyolcvannégy éves korában hunyt el.
Nők a cukrászpult mögött
Mindenképpen érdemes megemlíteni egy apró történetet a harmincas évekből: a sztori kiválóan megvilágítja ugyanis, milyen zárt világ volt akkortájt a cukrászszakma. 1932 elején egy előkelő inas jelentkezett a cégnél: Báró Korányi Frigyes pénzügyminiszter Blanka nevű leánya, aki fél esztendőn át tanulta szorgalmasan az édességkészítés titkait.
Az emancipált hölgy a sikeres vizsga után az egyik pesti újságnak azt nyilatkozta, saját példáján keresztül szerette volna megmutatni, a nőknek is van, helyesebben lenne helye e szakmában. Ugyanakkor a Cukrász Ipartestület határozottan elzárkózott a gyengébb nem felvétele elől.
Egyedüli kivételként Tóth Ferenc említhető, aki 1940-ig még négy nőt (Jakus Juliannát, Mérő Ágnest, Vendrei Erikát és saját leányát, Tóth Ilonát) készített fel a vizsgára.
Ruszwurm 1936-os halála után fia, Rezső mintegy százezer pengőért eladta Tóth Ferencnek a házrészét, a cukrászdát és a névhasználati jogot. A második világháború alatt az üzlet jórészt tönkrement. A harcok elültével a bolt már éppen magára talált, amikor 1951 elején államosították.
Arisztokraták találkahelyeEzután a cukrászdát pár évre bezárták. Amikor ezt a Vörösmarty cukrászda vezetői megtudták, megpróbálták átvenni a boltot, ám ezt az I.-XII. Kerületi Vendéglátó Vállalat igazgatója megakadályozta.
Az 1960-ban megnyitott üzletet a volt tulajdonosra, Tóth Ferencre bízták, ám őt rövid idő múlva lapátra tették. A megsárgult iratok szerint azt vetették a szemére, hogy a kis helyiség a még itt maradt arisztokraták találkahelye lett. Tóth Ferenc 1975-ben halt meg.
A rendszerváltás után a Ruszwurm egy külföldi társasághoz került, majd a Szamos Marcipán márka névadójának, Szamos Mátyásnak fiai és unokái bérelték ki. Ők 1994-ben kerültek birtokon belül, amikor megvásárolták a cukrászdát...
Lázin Miklós AndrásMenedzsment Fórum
