Egy 1944-ben készült statisztika szerint 1935-ben az Országos Gazdasági Munkaközvetítő Iroda által nyilvántartott, igazolvánnyal és cselédkönyvvel rendelkező mezőgazdasági dolgozóknak közel 23 százaléka volt állástalan. Egy évre rá a mutató 18, 1937-re 15, míg 1943-ra 4,8 százalékra csökkent.
A statisztika javulásában természetesen közrejátszott a háború, illetve az a tény, hogy 1939-től közel 75 ezer ember tudott elhelyezkedni a gyáriparban.
Hullámzó vidéki jólét
A parasztság életszínvonalának érzékeny jelzői a napszámért fizetett bér változásai: míg 1929-ben átlagosan 2,62, addig 1935-ben már csak 1,28 pengőt adtak tíz-tizenkét dolgos óráért. Fontos közbevetni, az apadás általában évi 15 fillér körül mozgott. A lejtmenet 1936-ban tört meg, amikor tíz fillérrel nőtt az átlag, majd a következő évben kerek fél pengővel. A háború miatt a munkáskezekből akkora hiány lett, hogy az 1939-es 2,21-ről 1943-ra 6,69, majd 1944-re 12 pengőre hízott a napibér.
A konkrét jóléti index számításánál a hajdani szakemberek az 1925/26-os esztendőt vették alapul. A mutató 1927-28-ban tíz százalékot esett, majd 1928/29-re visszakapaszkodott a kiinduló állásba. A jólét azonban nem tartott sokáig: ekkor egy súlyos és komoly esés indult meg, amely hetven százalékkal 1932-34 között érte el a mélypontját.
A trend 1934/35-ben megfordult, ám a „hossz” 1935/36 fordulóján 87 százaléknál megtorpant, majd a következő esztendőben ismét nyolcvan százalék alá esett. Ekkor ismét fordult a kocka, s 1939/40-re ismét száz százalék fölé kúszott index.
A háború természetesen itt is megtette hatását, így jelentős, mintegy tíz százalékos esést követően 1944-re messze száz százalék fölé kúszott e mutató. Az már más kérdés, hogy az 1944/45-ös rombolás, majd a nyomában járó infláció ismét a mélybe küldte a görbét.
A jóléti index kalkulálásánál a hajdani statisztikusok egyébként épp olyan megoldhatatlannak tűnő probléma elé kerültek, mint mai utódaik: ugyanis a feketepiacot nem, vagy csak nagyon kis mértékben tudták számításba venni.
Ez a húszas-harmincas években nem volt jelentős gond, ám a világégés alatt már nem hagyhatták figyelmen kívül. Például 1943/44-ben a becslések szerint a piacra került gabona tíz, a hús- és a tejtermékek húsz, míg az élő baromfi és a tojás kilencven százalékát értékesítették illegális csatornákon.
Mindennek oka abban kereshető, hogy a háborús évek alatt megállapított hivatalos árak alig, illetve egyáltalán nem fedezték az előállítási költségeket. Érdemes közbevetni: a feketepiacon olykor háromszoros díjért kínálták e termékeket, de a lakosság még így is megvette, mert a „rendes” csarnokokban nem tudott volna hozzájutni.
Ám mielőtt arra gondolnánk, hogy a parasztság dúskált a pénzben, nem árt tudni: a falusiak meg az iparcikkekért adtak kényszerűen többet, mert a nyersanyaghiány miatt a hivatalos csatornákon képtelenség volt az igények kielégítése.
Jobb volt gyárban dolgozni
Az ipari munkásság reálkeresete – amennyiben a parasztságnál már említett 1929-es esztendőt vesszük alapul – 1926-ban 108, míg 1927-ben 102 százalékon állt. A bázisul vett évet követően a mutató esésnek indult, s 1932-re 78 százalékkal mélypontra zuhant.
Innen egy lassú növekedés indult, s az index 1938-ban ismét elérte az 1929-es szintet. A háború keltette konjunktúra miatt nőtt az ipari foglalkoztatottság, s ezzel a keresetek is, így 1942-ben már 130 százaléknál járt a skála.
Ezt egy tíz százalékos esés, majd 1944-ben újra egy öt százalékos felfutás követte - ám 1945-ből már nincsenek adatok, lévén a háború miatt nagyobb gondok foglalkoztatták az embereket, mint a statisztikakészítés.
Zárásként pedig álljon itt két adat a nemzeti jövedelem személyre bontott nominális összegéről: ez 1928/29-ben 675 pengő volt, ami 1933/34-ben a gazdasági válság hatására 398 pengőre csökkent. Talán nem tévedünk nagyot, ha azt állítjuk, e két szám minden statisztikánál jobban prezentálja azt a katasztrófát, amibe a kor emberei kerültek...
(A Horthy-kor gazdaságának bemutatását ezzel az írással befejezzük. A témára természetesen még többször visszatérünk, ám a nagyobb anyagokban ismét a hajdan volt cégek, illetve gazdasági események történetét elevenítjük fel.)
Lázin Miklós András
Menedzsment Fórum
