Az Auchan, CSB, Lidl, Spar, Tesco is igyekezett minél nagyobb hírverést csapni a magyar dinnyének. Bár egyik áruházlánc rendezvényén sem voltam jelen, mindannyian próbáltak a sajtó útján is hírverést csapni a kampánynak. Maga a tény, hogy a magyar fogyasztókat a szezon alatt hazai áruval látják el a boltok örvendetes, a dinnye körüli kampány azonban mégis furcsa. A láncok a kampány során gyakorlatilag azonos áron (95-99 forint között) adják a gyümölcs kilóját, és csak a hangzatos kiállásban látszik verseny. Bár idén a láncok azt mondták, hogy nem kívánják rögzíteni az árakat, borítékolható, hogy valamilyen szinten "önmérsékletet tanúsítanak" majd, és ennél nem kerül forgalomba lényegesen olcsóbban. (Személyes várakozásom szerint valahol 80 forint körül lesz a kilónkénti ár alja.)
Visszatérnék azonban az eredeti felvetésre, hogy mi áll a lendületes kampány mögött. Ha a hazai kiskereskedelmi statisztikákat nézzük, a tavalyi évben 3742 milliárd forintot hagyott a lakosság a boltokban élelmiszer és élelmiszer jellegű termékekért. Simonka György, a magyar zöldség-gyümölcstermékek népszerűsítésével megbízott miniszteri biztos szerint 100-120 ezer tonna görögdinnyét lehet értékesíteni magyar piacokon. Ha nagyon a dinnyéseknek kedvezünk, és a teljes mennyiséget a várható legmagasabb árral (100 Ft/kg) vesszük, akkor a teljes magyar kiskereskedelmi forgalmat tekintve 12 milliárd forintot kapunk. Vagyis egy olyan termék kap viszonylag komoly marketing hátteret, amely az élelmiszerek közül a fogyasztói kosár három ezrelékét teszi ki!
Július elején kelt sajtóbeszámolók a kérdés egy részét megmagyarázzák, hiszen ott a kereskedők az árkartellt elutasították, de ezért azt vállalták, hogy reklámozzák a minőségi magyar dinnyét. Érthető, hogy nem szeretnének a nagy láncok a parkolókba borogatott dinnyehalmokkal szembesülni, ám azért annyira nem széplelkűek, hogy ez önmagában determinálná a tetteiket.
Mint jeleztem, nagy rajongója vagyok a gyümölcsek, és a termelőkkel szemben sem táplálok ellenszenvet (hiszen részben nekik köszönhető ha mézédes termék kerül az asztalunkra), az összképet tekintve azonban nem áll össze a dolog. Ha a termesztési folyamatot tekintjük, hogy milyen élőmunka szükséges a piacra vitelhez, két régiót tekintve van a dinnyének komolyabb aránya. Ha a sajtóban megjelenő információkra támaszkodunk, hogy hány családnak a megélhetését biztosítja, akkor sem tudom a kiemelt figyelem hátterét megindokolni. Így tehát továbbra is motoszkál bennem, hogy vajon a kormány számára – amely mégis csak a katalizátora volt az elmúlt időszakban a termelők és a kereskedők közötti tárgyalásoknak és alkuknak - kulcsfontosságú a dinnye? Ha igen, akkor más hazai termékek, amelyek esetleg jóval nagyobb részt jelentenek a lakosság fogyasztásában miért nem kapnak hasonló kiemelt státuszt legyen szó hús- vagy tejtermékekről, de akár gyümölcsfélékről?
KB
mfor.hu
