Auguszt fő üzlete a Krisztina téren állt. Itt ugyancsak pazar berendezés fogadta a nagyérdeműt: a süteményes pultot mahagóniból és márványból állították össze, a csillogóan tiszta üvegszekrényekből gusztusos teasütemény-halmazok mosolyogtak a vevőkre, és csodásan nézett ki a bonbon- és a a cukorkakínáló asztal is.
A falakon fedett polcokban álltak a vörös vászonnal letakart befőttek, az ablakokat vastag függönyök takarták, a világításról pedig díszes bronz-falikarok gondoskodtak.
Mindennap(i) munka
A fényt emelték a finom ízléssel összeválogatott porcelánok, képek és szobrok, valamint a vendégek szórakoztatására szerződtetett elsőrangú zenészek. A boltban egyébként ügyeltek a rendre: a hangoskodókat szigorú pillantásokkal intették csendre.
Auguszték zárás után kezdtek igazán dolgozni: a família vacsora közben összeírta, miből mennyi fogyott, s abból mit kell pótolni. Reggel hatkor megindult a sütés-főzés, sikálás és takarítás. Hétkor hozzáfogtak a szendvicsek elkészítéséhez, kilenckor pedig feltárták a nagy ajtókat, s beengedték az első vevőket.
A tulajdonos szinte sehová nem járt, csak munkájának élt. Hétvégén, vásár- és ünnepnapokon maga is beállt a felszolgálók közé, s nem restellt tálcát ragadni. Mindenkihez volt egy-két kedves szava, törzsvendégeit pedig folyamatosan apróságokkal lepte meg.
Mai nagyvállalkozóinkkal szemben Auguszt híresen sokat törődött beosztottjaival, azok bármiféle ügyes-bajos dolgukkal bármikor megkereshették. A munkások étkezésére is figyelmet fordított: ügyelt rá, hogy az emberek jó és tápláló eledeleket kapjanak.
Ma is működik
Érdemes megemlíteni: a boltban télen is volt fagylalt, s országszerte emlegették alakos parféit. Ez utóbbiakat fémminták alapján készítették el - ezekből mindegyiknek létezett viaszmásolata, a vevők így könnyebben tudtak választani a gazdag kollekcióból. A háború után a fémminták nem kellettek senkinek, így azt egy vaskereskedő vásárolta meg fillérekért.
A cukrászdát az ostrom alatt telibe találta egy bomba. A nehezen újraindított üzemet 1951-ben államosították, a három gyermekes családot pedig kitelepítették Budapestről. A Fény utcai piac mellett működő bolt 1957 óta örvendezteti ismét a főváros közönségét.
Zárásként pedig egy személyes élmény: e sorok írója gyermekkorában lelkes fogyasztója volt e legendás cukrászda termékeinek, lévén, tűzoltóparancsnok édesapja rendszeresen itt vette meg a hétvégére való süteményeket.
Lázin Miklós András
Menedzsment Fórum
