1937-ben a Magyar Nemzeti Bank (MNB) olasz és görög viszonylatban leszállította a valutafelárat. A többi pénznem esetben a tax egész évben változatlan volt – kivéve a román lejt, ahol januártól decemberig erős hullámzás volt tapasztalható.
A külkereskedelem adatai szerint a behozatal 1933-ban 312, 1934-ben 345, 1935-ben 394, 1936-ban 436, míg 1937-ben 476 millió pengőt tett ki. A kivitelt most nem részletezve összességében elmondható, hogy a felesleg 1933 és 1936 között 78 és 67 millió pengő körül hullámzott, majd 1937-re felkúszott 125,5 millióra.
Mindent vittek
A kiszállításra került cikkek között első helyen természetesen a búza állt. E gabonaféléből 1934-ben 52,721, három év múlva pedig már 62,297 millió pengő értékben exportáltunk.
Ezt követték az elektromos gépek és készülékek - a két bázisévre vetítve – 26,999 és 28,549 millió pengővel. A sertés- és a vágott baromfiexport is szépen alakult, hiszen mindkét esztendőben több mint 24 millió pengő folyt be az állatokért.
Ezzel szemben a disznózsír és a szalonna már nem volt annyira kelendő: az 1934-es 27,795-ről 1937-re 18,928 millióra olvadt a bevétel. A magyar szarvasmarhákért a külföld a két említett évben 19,634 és 37,663 millió pengőt tett le az asztalra. Kevesen gondolnák, de a lóhere és lucernamag is jó üzletnek bizonyult, hiszen ezek exportja az 1934-es 7,453 milliós alapról három év leforgása alatt 13,673 millió pengőre hízott.
A sok kicsi sokra ment ősigazsága mellett nem szabad elfelejtkeznünk a tojásról sem. E termék mutatja talán a legjobban, miként lehet szorgos munkával sok pénzt keresni: a tikmony 1934-ben 7,768, 1937-ben pedig már 9,201 milliós hasznot hajtott a gazdálkodóknak. Kenderzsinegből 1935-ben 880 ezer, 1936-ban pedig már 1,4 millió pengőnyit adtunk el külhonban. Szépen tejelt a gyógyszeripar is: tizenkét hónap alatt ugyanis kereken ötszázezerrel több - a korábbi 2,1 helyett 2,6 millió - hajdani fizetőeszköz került a részvényesek zsebébe.
A termékek listájának zárásaként pedig álljon itt a magyar arany, azaz a bauxit, amelyből a háborúra készülő Európa 1934-ben 3,391, 1935-ben 4,248, 1937-ben pedig már 6,428 millió pengő értékben vásárolt.
Mindent hoztunk
A trianoni döntés elvette hazánktól a legjelentősebb erdőket, ezért a csonka ország óriási fabehozatalra szorult. Így érthető, hogy az importtermékek listáján ez a cikk állt az első helyen: a tüzelő- és bútoranyagra 1935-ben 36,720, 1937-ben pedig már 60,655 millió pengőt költöttünk. A következő tétel a pamut volt a maga 26-27 milliós összegével.
Komoly terhet jelentett már akkor is az ásványolaj-behozatal: ennek mutatója 1935-ben 10,505, 1936-ban 15,016, 1937-ben pedig már húszmillió pengő felett járt. Eleink természetesen épp úgy szerették a déligyümölcsöt, mint mi, így ez is belekerült évente átlag hat-hétmillió pengőbe.
A külföldi személyautó is kívánatos vagyontárgyként szerepelt: 1935-ben 5,199, 1936-ban 7,373, egy év múlva pedig már 9,646 millió pengőt költöttünk erre a célra. A festékáru import tíz, a nyersvas kilenc, a gyapjúszövetek öt, a rongy és a nyersjuta pedig három-négymillió pengő körül hullámzott.
A partnerek
Az uralkodó nélküli Magyar Királyság legfontosabb partnere Németország volt. A két állam forgalma 1934-37 között számunkra kedvezően alakult, hiszen rendre plusz tizenöt-huszonöt millió pengővel zártunk. Jól álltunk Ausztriával szemben is, ahol négy- és húszmillió között ingadozott az aktívum. Olaszország ugyancsak kívánatos partnernek tűnhetett a hajdani gazdaságpolitikusok szemében: itt az 1934-es mínusz hétmilliós összeget egy év alatt sikerült plusz harmincmillióba fordítani, s hosszú éveken át így is tartani.
Rosszabb volt a helyzet Csehszlovákiával szemben, ahol rendre négy- és kilencmilliós veszteséggel zártunk. Jugoszlávia szintén keserves perceket szerzett a Magyar Királyi Pénzügyminisztérium hivatalnokainak, hiszen 1934-37 között mínusz kettő és tizenhárom millió pengő körül alakult a forgalom. Óriási mennyiségű tőke áramlott az USA-ba is: volt olyan időszak (1934-ben), amikor 15,3 milliós passzívumot sikerült felmutatnunk.
S zárásként álljon itt a szovjet kivitel és behozatal - amelyet vélhetően politikai okok miatt nem közöltek a hajdani statisztikákban. A gyér források szerint hazánk elsősorban vasat és szenet, valamint ipari nyersanyagokat hozott be, s döntően gyógyszereket, valamint konzerveket és gépeket exportált. Jelentős volt a gyapotimport is: a szovjet pontosan szállított, s ezt várta el partnerétől is.
Az oroszokkal kiválóan lehetett üzletelni - igaz, a kereskedőknek minden tranzakció előtt engedélyt kellett kérniük a minisztériumból. De még e bürokrácia mellett is megérte a biznisz...
(Folytatjuk)
Lázin Miklós András
Menedzsment Fórum
