2008-ban lépett hatályba a fordított adózás, ennek gyakorlati alkalmazása azonban számos gondot okozott az első hónapokban. Az új szabályozás fordított adófizetést vezet be bizonyos ágazatokban, így például a hulladékkereskedelemben, a felszámolás alatt álló cégek esetében, a százezer forintnál magasabb összegű értékesítés, valamint egyes, ingatlannal kapcsolatos ügyletek terén. Ám, hogy ez utóbbi fogalom pontosan mit takar, nem derül ki világosan a törvényből, abban ugyanis nem szerepelnek a szolgáltatások jegyzékére utaló, úgynevezett szj-számok. Így nem állapítható meg egyértelműen, hogy mely szállítási, szerelési vagy egyéb munkák esetében köteles a vevő vagy a szolgáltatás igénybe vevője befizetni az áfát. Az új szabályozás értelmében ugyanis az eladó nettó összegű számlát állít ki, míg az áfa befizetése és esetleges levonásba helyezése már vevő feladata.
Az adóhatóság a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) segítségével definiálja az ingatlan fogalmát: eszerint ingatlan az a földterület, felépítmény, és ezek alkotórészei, vagy ezekkel tartósan egyesített dolgok, melyek elválasztásával a dolog vagy elválasztott része elpusztulna, illetve az értéke vagy használhatósága csökkenne - szól az értelmezés. A Ptk.-kommentár azonban itt nem áll meg. Értelmezése szerint a földrészletnek az épület, a növényzet és egyéb építmény (kerítés, akna) lehet alkotórésze. A növényzet addig alkotórész, amíg el nem válik a földtől, ezért a termés a leszedéssel, a fa a kivágással önálló dologgá válik. Azokat a dolgokat is a föld alkotórészének kell tekinteni, amelyek mint növedékek utólag keletkeztek. Ennek értelmében a földben gyökerező fa a földnek ilyen növedéke és mindaddig alkotórésznek minősül, amíg a földtől el nem választják - volt olvasható az APEH tájékoztatójában.
Ellentmondásos szabályozás
Ez az állásfoglalás a szakemberek szerint ellentmondásos, hiszen az ingatlan fogalma az áfa-törvényben nincs definiálva (csak az építési telek és a lakóingatlan), az adóhatóság mégis előveszi a Polgári törvénykönyv idevonatkozó rendelkezéseit. Ez még nem lenne baj, ha megállna ott, hogy ingatlan alatt a földterület, a felépítmény, valamint ezek alkotórészei értendők. Így azonban úgy tűnhet, a jogalkotók nem gondolták végig pontosan, hogy definíció hiányában mire terjed ki majd a szabályozás.
A problémákra reagálva május 1-től változást jelent, hogy míg eddig a törvény az építési szerződés alapján átadott ingatlant termékértékesítésként és nem szolgáltatásként kezelte és erre vonatkozóan fordított adózást írt elő, a módosítás az építési szerződés helyett építési-szerelési munkát nevesít, és a fordított adózási kötelezettséget leszűkíti azokra az építési-szerelési és egyéb szerelési szolgáltatásokra, amelyeket az épület, az építmény létrehozása, vagy a meglévő megváltoztatása során nyújtanak. Megjegyzendő, hogy azon építési-szerelési munkák esetében, amelyek ingatlan létrehozására, megváltoztatására irányulnak, a fordított adózás feltétele, hogy a tevékenység építési hatósági engedélyhez kötött legyen. Érdemes figyelembe venni azt is, hogy az ingatlan nyilvántartásbeli bejegyzésének megváltoztatása is feltétele a fordított adózásnak.
Ez történik a fordított adózásnál
Az eladó, szolgáltató áfa felszámítása nélkül számláz, de van levonási joga. A vevő, igénybevevő felszámítja az áfát és levonásba is helyezheti azt. De ha a vevő, igénybevevő végső fogyasztónak minősülne, akkor neki véglegesen meg kell fizetnie az áfát. Ezért van az, hogy ha magánszemélynek végzek villany-, víz és gázszerelést, akkor neki minden esetben áfával növelt számlát állítok ki hiszen végső fogyasztó, nem tudja továbbhárítani az adót, neki kell megfizetnie.
Ugyanez vonatkozik az alanyi adómentes vállalkozásra is, és itt mindegy, hogy egyéni, vagy társas vállalkozás, hiszen ő sem tudja továbbhárítani az adót, éppen ezért levonási joga sincs. Itt lép be az a kérdés, hogy a fordított adózás esetén egyik adóalanynak sem lehet olyan jogállása, melynek alapján tőle az adó megfizetése ne lenne követelhető.
Eszerint, akinek az áfa-jogállása olyan (értsd: különleges), arra az adót nem lehet áthárítani, nem lehet "ráfordítani". De azt is jelenti, hogy ő sem bocsáthat ki olyan (adómentes) számlát, melyre azt írná, hogy "fordított adózás - a vevő fizeti az adót", hiszen attól különleges a jogállása, hogy semmilyen körülmények között nem háríthat át másra adót a tevékenységéből fakadóan. Csak azt írhatja, hogy „mentes az adó alól”, merthogy alanyi mentes. Miért? Azért, mert például az alanyi adómentes adóalany valójában a személyében adómentes. Azaz bármit tesz, minden tevékenysége adómentes, hiszen személyi (alanyi) adómentességet kapott.
Fel kell azonban hívni a figyelmet, hogy abban az esetben, ha bármelyik érintett fél nem adóalany, akkor nincs fordított adózás.
Adminisztrációs terhek
A fordított adózás nagy adminisztrációs terhet ró majd az adózókra, hogy meggyőződjenek arról és folyamatosan nyilván is tartsák, hogy partnerük, vevőjük milyen jogállású. Egyszerű magánszemély, alanyi mentes, mezőgazdasági tevékenységet folytató különös jogállású vagy evás? A számlázás ugyanis mindig ettől függ majd, legalábbis a fordított adózás alá eső tevékenységek esetében. Már most elkezdődött a nyilatkoztatási dömping: minden vevő nyilatkozzon a saját jogállásáról, illetve adja meg az adószámát. Hiszen ne feledjük, fordított adózás esetén a vevő adószámát kötelező feltüntetni.
A végső fogyasztó
A fordított adózás elvileg azt jelenti, hogy bizonyos esetekben nem a szolgáltató, nem a számlakibocsátó, hanem a vevő köteles a kapott számla (vagy más okirat) alapján az áfát megállapítani, kiszámolni, majd azt saját maga bevallani és - megfelelő feltételek esetén - levonni. Itt tisztázni kell azt az alapelvet, hogy az áfa alapvető célja a végső fogyasztó adóztatása. Ezért minden közbenső adóalany áthárítja az áfát a következő, szintén közbenső adóalanyra. A lánc ott szakad meg, ahol nem lehet az áfát továbbhárítani. Gyakorlatilag ez a végső fogyasztó.
Legjellemzőbb példa erre az alanyi adómentes magánszemély. Neki ugyanis felszámítják az áfát, de ő már nem számíthatja fel, hiszen ő a végső fogyasztó. Azt is tudnunk kell, hogy mindaddig, amíg az áfát továbbhárítják, addig levonási jogunkkal is lehet élni, tehát mindegy, hogy én mint eladó, szolgáltató számlázom tovább (hárítom át) az áfát, vagy a vevő hárítja saját magára (ez a fordított adózás), nekem (eladónak) mindkét esetben megvan a levonási jogom.
