Múlt számunkat a húszas évek visszaesésével zártuk - így úgy illő, hogy most a fellendülést is bemutassuk: 1930-ban a bevételek 538,389 míg a kiadások 537,105 millió pengőt tettek ki. Az épületek értéke 412, a telkeké 299, a bútoroké pedig 38,8 millió pengőre nőtt. A kasszában év végén 1,283 millió csörgött.
Ki mit hozott?
Szépen hoztak a konyhára a községi vállalatok: 1913-ban a székesfővárosi fuvartelep 1,980, a lóhúsüzem 1,630, a gázművek 8,235 milliót kasszírozott. Az állatkert 942, a kenyérgyár 905, a lóvásártelep 153, a Székesfővárosi Hirdető Vállalat 517, a Széchenyi-fürdő pedig 257 ezer pengőt hozott. Ebben az évben a többi aprósággal együtt 15,511 milliót gründoltak össze a közüzemi cégek.
Két esztendővel később a fuvartelep 1,798 milliót ért el, a kenyérgyár 1,852 millióval duplázott, míg az elektromos művek a folyamatos fejlesztéseknek és hálózatnövelésnek köszönhetően harmincnyolcszorosára (!) - 202 ezerről 7,712 millióra - növelte bevételeit.
Az állat- és növénykertet kevesebben látogatták - vélhetően a háború miatt -, így 626 ezerre apadt a kasszánál a polgárok által otthagyott pénz. Öt év múlva már csak 72 ezer pengő jött össze a firmának, ám 1925-re 586 ezerrel sikerült megtölteni a ládafiát.
A lóhúsüzem a háború végére teljesen leamortizálódott: az 1923-as 1,630 millióról 107 ezerre olvadt bevétele. Tegyük rögvest hozzá, nem is nagyon lett volna mit feldolgozni, mert a közös hadsereg és a honvédség, utánuk pedig a megszállók szinte minden négylábút lefoglaltak és elvittek.
E cég esetében a helyben járás kissé tovább tartott, mint az állatkertnél: 1925-ben még csak 457 ezer pengő értékben tudtak húst értékesíteni – ám utána felfutottak, s 1930-ban már 3,763 milliónál jártak.
Villany és tattersall
A Székesfővárosi Tattersall és Lóvásártelep 1913-ban, 153, 1915-ben 247, 1920-ban 52, 1925-ben 140, 1930-ban 201 és 1931-ben 129 ezer pengőt jövedelmezett. Az autóbuszüzem 1924-ben alakult meg, első évében 1,231, 1930-ban 6,601, 1931-ben pedig már 6,404 milliót jövedelmezett.
A Szent Gellért Gyógyfürdő és Szálló - amelyet egy időben Gundel János bérelt - 1920-ban 338 ezer, 1925-ben 1,132, 1930-ban 1,887, 1931-ben pedig 1,592 milliót hozott a főváros kasszájába.
A korábban említett, s rekordsebességgel száguldó villamosművek sem okozott csalódást gazdáinak: az 1920-as 5,561 milliós visszaesés után 1925-ben 36,762, 1930-ban 45,513, 1931-ben pedig 44,130 milliót gründolt össze.
A gázművek adatsora sem adott kesergésre okot a város urainak, hiszen az 1920-as katasztrofális, 1,542 milliót hozó üzemi eredmény után 1925-ben már 21,510, 1930-ban 30,682, 1931-ben pedig 32,802 millió értékben vettek illékony anyagot a budapesti üzemek és a lakosság.
(Folytatjuk)
Lázin Miklós András
Menedzsment Fórum
