A kalandos kedvű, s sokat utazó César de Saussure egy időben a Rodostóban raboskodó Rákóczi Ferenc titkáraként dolgozott. A száműzött fejedelem - kihasználva francia munkatársa gazdag kapcsolatrendszerét - több kényes ügy elintézésére is igénybe vette őt.
Kaland a tengeren
Így történt 1734 telén is, mikor egy bizalmas küldetés miatt Konstantinápolyba küldte emberét. Mint a szerző írja, reggel kilenckor szálltak be egy gabonaszállító hajóba, azaz ahogy akkor ott mondták, sakolevába. Az idő rossz volt, s a széljárás sem kedvezett, ám bíztak benne, hogy délre majd megfordul.
Ám nem így történt – s estére olyan viharba kerültek, amilyet még a sokat tapasztalt a legénység sem igen látott korábban. Tetézte a bajt, hogy a sötétben összeütköztek egy másik terményszállító kétárbocossal, amely bezúzta a sakoleva oldalát, továbbá annak kötélzete is beleakadt az övékébe.
A helyzet kissé javult, ám mint César de Saussure Törökországi levelek és útirajzok című könyvében leírja, ennek ellenére egy kurta negyedóráig úgy hitte, nem ússzák meg élve. A bárkát végül a másik hajó kormányosa, aki az ütközés pillanatában ugrott át hozzájuk, mentette meg. A kormánykerékhez állva ellökdöste az életveszedelem miatt gyerekként zokogó, magatehetetlen görög vezetőt, majd megváltoztatta a hajó menetirányát.
A jármű sérült oldalát szélnek fordította, aminek köszönhetően a lék kiemelkedett a tengerből, s a víz beözönlése is megállt, majd a hátba kapott légáramlat szárnyán egy óra alatt Herakleia kikötőjében vezette a bárkát.
Fizetnie kellett a görögnek
A francia kalandor - miután kipihente magát - lóháton folytatta útját, míg a kijavított sakoleva öt nappal később futott be a török fővárosba. Megérkezése után az a török ember, akinek odaveszett a hajója, pert indított bárkásuk ellen, akit nyomban börtönbe zártak.
Ám a tanúvallomások nyomán kiderült, hogy a kárt szenvedett tengerészkapitány és legényei aludtak, azaz saját hibájából, mintsem a görög kormányos mulasztása miatt vesztette el vízi alkalmatosságát. Így végül beszüntették a vizsgálatot és elutasították a török követeléseit.
A ravasz Allah hívő, miután szándéka kudarcot vallott, előadta, hogy a bárkával és a szállítmánnyal két másik török is odaveszett, s ezért a szegény keresztény kormányost arra ítélték, fizessen kétszáz piasztert a rokonoknak az elhunytak véréért. Néhány napig bent tartották a tömlöcben, míg ki nem egyenlítette a váltságdíjat.
Mint César de Saussure leírja, még szerencsésnek mondhatta magát, hogy keresztény létére ilyen olcsón megúszta. Azt már csak mintegy mellékesen teszi hozzá, hogy nem mászott volna ki a csávából, ha Rákóczi meg nem szánja, s nem siet a segítségére…
Lázin Miklós András
Menedzsment Fórum
