Hétfőn a magyar kormány és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) közös sajtótájékoztatóján finoman szólva sem állt a helyzet magaslatán a minisztérium által fizetett tolmács. Eleinte nem állt szándékomban azt feltételezni róla, hogy esetleg szándékosan fordította félre a nemzetközi szervezet képviselőjének szavait, igyekezett elvenni az élüket. Amikor azonban a Nemzetgazdasági Minisztérium helyszínen lévő munkatársa hozzátette, hogy az újságíróknak "nem oszthatja ki" az IMF hatoldalas állásfoglalását még angolul sem, akkor már kezdett valami bűzleni.
Azért lássuk be, van különbség aközött, hogy "a szervezet bizonytalanságokat lát a jövő évi költségvetésben" és aközött hogy "A kormánynak további konkrét intézkedéseket kell tennie ahhoz, hogy a 2011-re kitűzött 2,9 százalékos hiánycél teljesüljön". Előbbi idézet a tolmács szájából, utóbbi pedig a Valutaalap közleményéből származik, mely időközben felkerült angol nyelven a szervezet honlapjára
A sajtótájékoztató csúcspontja az volt, amikor a tolmács a kormány devizahiteleseket segítő intézkedéseiről beszélt magyarul, miközben ezekről egy szót sem ejtett az IMF-közlemény. Az még felfogható egyszerű szakmai félrefordításnak, hogy a bankok nem teljesítő hitelállományának várható növekedését egész egyszerűen "az emberek továbbra sem fogják fizetni hiteleiket" frázissal ütötte el a hivatalos fordító.
A hétfői sajtótájékoztató még nem is késztetett volna ennek a cikknek a megírására, nem érte el azt az ingerküszöböt. Ehhez jött azonban Lázár János Fidesz-frakcióvezető keddi sajtótájékoztatója, mely már nálam is betette a kaput. Azok után, hogy az Alkotmánybíróság visszadobta a hat hónapnál hosszabb végkielégítések 98 százalékos különadójáról szóló törvényt, a kormánypárti képviselő olyan javaslatot tett, hogy a taláros testület a jövőben ne dönthessen azokban a kérdéseken, melyekről nem lehet népszavazást sem tartani. Azaz adó, járulék (pl. magánnyugdíjpénztári járulék), költségvetés - ezek mind kikerülnének a hatáskörükből. Ezt követően pedig a kormány egyetlen szó változtatás nélkül újra benyújtja a most elkaszált törvényt, melyről így már nem lesz joga véleményt mondania az Alkotmánybíróságnak.
Mondhatnánk, hogy cseles. Azt már megszokhattuk az elmúlt években, hogy a kormányok valamilyen úton-módon megpróbálják kijátszani az AB döntéseit. Most azonban a kétharmados többséggel a hátuk mögött már erre sem veszik a fáradságot, egész egyszerűen megvonják az alkotmánybírák jogkörét.
Ezek után jogosan tesszük fel a kérdést: mi jöhet ezután? Visszatérünk a címben említett 120 százalékos választási győzelmekhez? Én meg lassan elgondolkodhatok, milyen álnéven fogok a jövőben publikálni...
BK
