2010 nyarán Orbán Viktor bejelentette, hogy átmenetileg három évre megadóztatják a bankrendszert. Az adó mértékét látva már akkor elkezdődött a lobbizás, hiszen igaz ugyan, hogy Európában máshol is van hasonló adónem, de az a magyarnak töredéke. Az első pillanatban a bankok vélhetően még úgy voltak vele, hogy ezt a három évet csak kibírják valahogy. Aztán a terv úgy módosult, hogy az adó nem három, hanem három és fél évig lesz érvényben, hiszen még 2013-ban is be kell fizetni az összeg felét. Most pedig gyakorlatilag kőbe véste a bankadót az újabb adócsomag. Még egyszer hangsúlyozom: azt a bankadót, ami negyven-ötvenszerese az európainak.
Ráadásul kevesebb mint fél éve, júniusban maga Orbán nevezte "brutálisnak" a magyar bankadót, akkor Bécsben a Raiffeisen Bank képviselőjének azt ígérte, hogy akár már 2013-ban kivezethetjük ezt a terhet.
A bankadó nem is a gazdaság visszaesésén érezteti leginkább hatását, sokkal fontosabbak az áttételes hatások. A kulcsszó a kiszámíthatóság, amit a nemzetközi cégek, kamarák annyiszor kértek már a kormánytól. Ugyanis ha most meg lehetett csinálni azt, hogy előbb bejelentették, hogy mégsem felezik meg az adót jövőre, majd bő egy hónapra rá kiderült, hogy soha nem felezik meg, akkor később ugyanezt bármilyen hatályos jogszabállyal meg lehet tenni. Ígérje meg nekem valaki, hogy jövőre 16 százalék lesz a személyi jövedelemadó kulcsa! Igen, ma így tudjuk. De lehet, hogy három hét múlva 26 százalékra emelik. Vagy ígérje meg valaki egy cégnek, aki be akar fektetni, hogy 2014-ben is 19 százalék lesz a társasági adó felső kulcsa, és mondjuk nem 29. Persze, meg lehet ígérni, ahogy a mondás tartja, "A papír mindent elbír". A baj csak az, hogy lassan ígérhetünk bármit, senki nem hiszi el. És ez az elmúlt két és fél év eredménye. Ezt nem a gonosz Európai Unió meg a londoni kalózok, meg a nyolc évig harácsoló gaz szocialisták csinálták.
Eddig csak nevettünk azokon a híreken, hogy például Venezuelából kiebrudalták a Coca-Colát vagy valamelyik másik multit. Eddig nem ismertük azt az érzést, amit mondjuk a venezuelaiak vagy a fehéroroszok, amikor egy külföldi országuk neve hallatán egy félmosollyal reagál egy "Aha, Chavez" vagy "Aha, Lukasenko" kíséretében. Természetesen én sem vizionálok "orbáni diktatúrát", de az tény, hogy egyre nehezebb megvédeni a magyar kormányt a külföldiek szemében. Eddig ha beszélgettünk egy távolból jött emberrel Magyarországról, akkor lehetett olyan politikailag korrekt kifejezéseket használni, mint például hogy "van egy erős, keménykezű miniszterelnökünk, aki kiáll az ország érdekeiért". Az viszont, hogy hetente-kéthetente írjuk át a hatályos jogszabályokat nem egy keménykezű kormányfőre utal, sokkal inkább egy olyanra, aki maga sem tudja mit akar. Az sem tartozik az erős miniszterelnök legfőbb ismérvei közé, hogy valaki megszegi a néhány hete tett ígéretét. Szóval tartok attól, hogy legközelebb ha megpróbálom a kemény miniszterelnök imidzsét eladni Orbánnal kapcsolatban, akkor nem fogom kibírni nevetés nélkül.
Lassan én szégyellem magam, hogy olyan kormányunk van, amelyik nem tartja be a három héttel korábbi adott szavát. Persze tudom, hogy két és fél éve korábban soha nem látott többséggel emelték hatalomra ezt a kormányt, szóval nem a legitimitását kérdőjelezem meg. Egyszerűen csak félek attól, hogy nemsokára meg kell barátkoznunk azzal a bizonyos félmosollyal egy "Aha, Orban" kíséretében.
BK
