A Malév elődje, a Magyar Légiforgalmi Rt. 1928 nyarán alakult meg Budapesten. Az 1943-ban a háború miatt forgalmát beszüntető firma működése alatt mintegy százezer utast és közel kétszázezer tonna árut repített tova.
A második világháború után a cég egy 1946. március 20-i kormányhatározat nyomán született újjá Magyar-Szovjet Polgári Légitársaság (MASZOVLET) néven. A vállalatot fele-fele arányban birtokolta a magyar és a szovjet állam. A társaság főpilótája egy orosz sarkrepülő, Mihail Orlov lett.
Jöttek az orosz gépek
A cég működéséhez a magyar fél adta a munkaerőt valamint a budaörsi és ferihegyi repülőtereket, míg a "nagy testvér" a repülőgépeket, az irányítástechnikai berendezéseket és a kiképző személyzetet biztosította. A MASZOVLET első Li-2P típusú huszonegy üléses repülőgépe 1946. augusztus elsején érkezett Budapestre, amit még ezen a nyáron további négy követett.
Ebben ez esztendőben, október 15-én indultak az első járatok Budaörs-Szombathely és Budaörs-Debrecen viszonylatban. Egy hónap múlva már Szegedet, decembertől pedig Győrt is el lehetett érni repülővel.
A következő évben Pécs és Miskolc csatlakozott a célállomásokhoz. Az első légiutas kísérő tanfolyam 1947. januárban indult - a munkára közel kétszázan jelentkeztek, de csak négy hölgyet iskoláztak be. Ugyanekkor a vállalat húsz százalékkal mérsékelte jegyárait, ami jelentős bővülést hozott a forgalomban.
Májusban felszállt az első külföldi járat Bukarestbe, júniusban Prága, augusztusban pedig Lengyelország csatlakozott a terebélyesedő nemzetközi hálózathoz.
Járatok tizenegy magyar városbaA firma működésének legjobb szezonját az 1954-es nyár hozta: járatai tizenegy belföldi várost kötöttek össze Budapesttel, és ebben az évben indult a berlini és a moszkvai járat is. Mivel ebben az évben november negyedikén államközi megállapodás született a vegyes vállalatok megszüntetéséről, a Maszovlet is eltűnt a cégjegyzékből, s helyét jogutódaként november 26-án a Malév vette át.
A szocialista nagyüzem kezdetben továbbra is főleg belföldi vonalakra koncentrált, ám a vasúti és közúti forgalom fokozatos kiszélesedésével a közeli, 150-200 kilométeres távolságokra a légi közlekedés elvesztette jelentőségét, s egyre kevesebb nyereséget hozott.
Paradox módon a visszaesés felé hatott az eszközpark korszerűsödése is, ugyanis a vidéki füves repülőterek többsége nem volt alkalmas az új gépmadarak fogadására. Így a hatvanas években a belföldi légi forgalom fokozatosan szűkült, majd 1969-ben megszűnt. Az utolsó repülő Debrecenből jött Budapestre.
A hatvanas évek derekán épült ki a menetrend szerinti európai, majd a vén kontinensen kívüli útvonalhálózat. 1960-tól állította forgalomba a Malév az IL-18-as repülőgépeket, 1968 végétől pedig a sugárhajtású TU-134-es utasszállítókat.
Boeingre váltottakA vállalatból 1970 decemberében kivált a ferihegyi repülőtér üzemeltetését és fejlesztését, valamint a légi irányítást végző Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság, azaz az LRI. A géppark lecserélése 1988-ban kezdődött: ekkor a korszerűtlen, nagy fogyasztású, sok karbantartást igénylő szovjet "madarak" helyét Boeingek foglalták el.
A vállalat részleges privatizálására 1992-ben került sor. Az ÁVÜ (Állami Vagyonügynökség) Rt. száz százalékos tulajdonában lévő részvénytársaság tulajdonjogának harminc százaléka az Alitalia, öt százaléka az olasz SIMEST állami befektető társaság birtokába került, azonban az erősen veszteséges olasz légitársaság 1997-ben kénytelen volt megválni Malév-tulajdonrészétől.
A céget többszöri sikertelen privatizációs kísérlet után végül az év elején
adták elaz orosz üzletember, Borisz Abramovicshoz köthető AirBridge Zrt.-nek.
Lázin Miklós AndrásMenedzsment Fórum
