A Magyar Királyi Statisztikai Hivatal adatai szerint 1874-ben 97, 1880-ban 84, 1900-ban 91, 1910-ben 82, 1931-ben pedig 120 pengőt tett ki a földszintes otthonoknál az egy négyzetméterre eső építési költség. A három vagy ennél nagyobb házak esetében az 1874-es 508-ról 1900-ra fokozatosan 361 pengőre csökkent a mutató, majd egy hirtelen emelkedés -1910-ben 470, 1930-ban 622 pengő - után 1931-re visszazuhant 271-re.
Beruházás és vidéke
Érdemes áttekinteni, mennyi pénzt szántak eleink mindenféle fővárosi építkezésekre: 1874-ben 37,053, 1880-ban 3,787, 1890-ben 29,412, 1900-ban 57,090, 1910-ben 121, 1930-ban 72,673, 1931-ben pedig 61,138 millió pengőt. Éles szemű olvasóink bizonyára észrevették, hogy a felsorolásból hiányzik az 1920-as adat - nem véletlenül. Az ugyanis olyan alacsony - 2,086 millió -, hogy akár sajtóhibának is gondolhatnánk. Ám nem az, ez volt a keserű valóság.
A kép még szomorúbb lesz, ha tudjuk, hogy új földszintes, egy-, kettő, három- és annál több emeletes házak felhúzására abban az évben mindössze 144 ezer pengőt fordítottak - miközben tíz évvel korábban ez a mutató százmillió (!), tíz esztendővel később (1930-ban) pedig 40,731 millió pengő volt.
A gazdasági világválság hazai dühöngése természetesen ezt az ágazatot sem kímélte: egy év alatt, azaz 1931 végére csaknem hatmillió pengő tűnt el erről a területről. Öröm az ürömben, hogy egy három- vagy annál több emeletes otthont 1930-ban átlagosan 402, 1931-ben pedig 240 ezer pengőből lehetett összehozni. Kétszinteseknél az összeg 145-ről 84 ezerre, míg egy emeleteseknél 48-ról 41 ezerre apadt. Ugyanakkor földszintes házakat kevéssé érte meg kivitelezni, hiszen itt az átlagos költségek 10 635-ről 11 156 pengőre nőttek.
Lakások és bukások
A századforduló előtt három évvel 6682 új egyszobás lakást adtak át - 1900-ban már csak 1927-et, 1910-ben 2712-t, 1930-ban 2462-t, 1931-ben pedig 2972-t. A hat vagy ennél nagyobb szobával bíró otthonok mennyisége 1900-ig alig változott: számuk száz és kétszáz között mozgott.
Érdekes képet mutat az összes beköltözhető lakások aránya: 1897-ben 10 391-et, 1900-ban 4073-at, 1910-ben 7907-et, 1930-ban 4536-ot, 1932-ben pedig már 5588-at regisztráltak a statisztikusok.
Bizonyára többeknek feltűnt, az 1920-as adatok ismét hiányoznak. Az összeomlás után harmincöt egy, kilencvennégy két-, tizenöt három- és egy-egy négy- és ötszobás - azaz mindössze 146 új otthont tudott fölmutatni az ágazat. Talán senkinek nem kell bővebben magyarázni, mit jelentett ez a gyakorlatban.
(Folytatjuk)
Lázin Miklós András
