Azt üzeni, hogy nem érdekli a makró, nem érdekli a defláció, nem érdekli Ukrajna. Amikor minden érv ELLENÉRE valami történik egy adott piacon, akkor az idő nagy részében hajlamos vagyok inkább a piaci mozgásnak hinni (legalábbis rövidebb távon), mint az érveknek, és nem harcolni az uralkodó trend ellen.
Kicsit hasonlít a jelenlegi helyzet 1997 vége-1998 elejéhez, amikor egy kezdeti ijedség után (a veterán BUX spekulánsok emlékezetében bizonyára élénken él még a Hong Kong crash 1997 őszéről, amikor a tőzsdeindex pár nap alatt 8000 feletti szintről 5500-ra esett, aminek eredményeképp a tőzsde épülete előtt igen gyorsan és olcsón lehetett minőségi, alig használt sportautókat vásárolni) a fejlett piaci tőzsdeindexek új csúcsokra hágtak. Az érvrendszer ugyanaz volt, mint amit ma is talán el lehet fogadni: a periféria (akkor elsősorban Ázsia, ma Kína és egyéb feltörekvő piacok) lassulása miatt tovább maradhatnak fenn a kedvező monetáris kondíciók, miközben az amerikai cégek profitjára alig hat a periféria válsága (=olcsó pénz+növekedés, ami ideális táptalaja a tőzsdei hegymenetnek). Ez így is volt jópár hónapig, majd kiderült, hogy azért mégiscsak hat a gazdaságokra a periféria gyengélkedése, aminek eredményeképpen 1998 nyarán-őszén a fejlett piaci tőzsdék is nagyot estek (a BUX 8ezúttal 8000 feletti értékről 3700-ig esett, és ez már idehaza egy teljes spekulánsgenerációt mészárolt le). Könnyen lehet hasonló forgatókönyv most is: a rossz hírek ellenére vitézkedés, majd az év második felében nagy esés a fejlett tőzsdéken.
