A kőolajat hordóban (barell) száz kilogramm tisztasúlyban, húsz százalék göngysúlymegtérítéssel, hordóstul, ingyen tömeg nélkül adták-vették. A hordónak jó karban lévőnek, szorosan abroncsoltnak, hüvelykujjig megtöltve és szállításra alkalmasnak kellett lennie. Határidős ügyletnél egy hordó kőolaj átlagos tisztasúlyául 145 kilogrammot vettek alapul.
Kőolaj tartálykocsikban
A tőzsde parkettjén csak olyan anyag foroghatott, amelyet bel- vagy külföldön, osztrák, orosz, amerikai vagy román nyersolajból finomítottak, nem gyúlékony, jól ég, nem sűrűsödik be és színét tekintve a "standard white" típusnak felelt meg. A kőolaj fajsúlyát a tőzsde vezetése által elfogadott hiteles sűrűségmérő és hőmérő segítségével határozták meg.
"Minőségbeli fogyatkozásokra" vonatkozó vitás esetekben a Magyar Királyi Chemiai Intézet vagy a Központi Vegykísérleti Állomás, illetve az érdekelt felek megállapodása alapján felkért külföldi elemzőintézet volt hivatott dönteni.
Fontos megjegyezni, hogy a börze szabályai szerint az azonnal eladott kőolajat Budapesten az ügylet létrejöttétől számított második hétköznapon kellett leszállítani és átvenni. Hasonló feltételekkel a fővároson kívülre akkor tekintették tisztességesnek a "boltot", ha a hordókat legkésőbb három hétköznapon belül eljuttatták egy szállítócéghez. A göngyöleg természetesen térítés nélkül a vevő tulajdona lett, s azt az eladó nem volt köteles visszavenni.
Az 1910-es évek elején a kőolajat tartálykocsikban is árulták: egy-egy adag tisztasúlya alatt mintegy tíz tonnás mennyiséget értettek. A mozgó "raktárat" az eladó saját költségén töltötte fel, s pénzt sem kérhetett használatáért. A vevőnek ellenben negyvennyolc órán belül le kellett csapolnia az anyagot, s az itt keletkező költségek is őt terhelték.
Részvények pakkokban
Eleink a börzén alaposan körbeírták azt is, melyik részvényből mennyi cserélhetett gazdát egy-egy kötés keretében. Az Első Magyar Általános Biztosító Rt. És a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Rt. részvényeiből akár darabonként is lehetett venni, ám például az Athenaeum, a Concordia Gőzmalom, az Első Magyar Részvény-serfőzde, a Ganz-féle Vasöntöde, vagy a Popper Lipót Faipari Rt.-k papírjait már ötös csomókban kellett parkettre bocsátani.
A Belvárosi Takarékpénztár, a Franklin-társulat, a Gróf Eszterházy Géza-féle Cognak-gyár, a Salgótarjáni Kőszénbánya, a Kis-Sebesi Gránitbányák és a Magyar Asphalt részvénytársaságok már tízes pakkokban forogtak.
Húsz darabot lehetett felajánlani az orosz államkötvényekből, ötvenet a Bazilika, valamint a Magyar és az Olasz Vöröskereszt Sorsjegyeiből, iletve a Pesti Első Hazai Takarékpénztár Egyesület nyereményszelvényeiből. Százas csomókban pedig a Jó Szív Egyesület és az Erzsébet Sanatorium sorsjegyeit „szabadott” vesztegetni.
Veretes arany
A régi tőzsdén nagy mennyiségben cseréltek gazdát az aranyérmék is. Ezek darabonként mentek a parkettre. Ha az egyes példányok jó állapotban voltak, s ha egy-két tizedgrammal kevesebbet nyomtak a kelleténél, az eladónak a súlyhiányt nem kellett pótolni.
Az "aranyoknak" magyar királyi vagy osztrák császári veretűeknek kellett lenniük. A daraboknak a folyó év, illetve a következő esztendő számát kellet viselniük, s ezer apró lapka együttes súlya legalább 3.487 grammot nyomott.
Az osztrák-magyar nyolc forintos és húsz frankos darabok, vagy az ezekkel megegyező értékű, a Latin Pénzegyezménybe fölvett aranypénzek fél darabonként is foroghattak. Átlyukasztott, illetve súlyukban mesterségesen megcsonkított példányok még ezüstpénzben sem voltak szállíthatóak.
A külföldi pénzeknél egy tőzsdei kötést képzett ötszáz darab bármilyen aranyérme, ötezer német márka, kétezer-ötszáz papír rubel, ötezer frank, lei, líra és szerb ezüst dinár. Az "érczpénzeket" zacskóban adták át, s egy-egy tasak egy-egy tőzsdei kontraktust ért. Az orosz fizetőeszközből ötrubelesnél kisebbet nem fogadtak el.
Csak kandisznóból ne...
S zárásként álljon itt egy hajdan jellegzetesen Kelet-európai, s közte természetesen magyar termék; jelesül a szalonna, amit száz kilogrammonként kínáltak.
A börzeszabályok gondoskodtak arról, hogy kandisznóból származó áru ne kerülhessen a piacra, valamint arról is intézkedés történt, hogy a "légen szárított" jelző alatt pörzsölt belföldi szalonnát kell érteni. Az átadás előtt az eladó pedig köteles volt az anyagot a sórészek eltávolítása végett kétszer leveretni vagy lesöpörtetni...
Lázin Miklós András
Menedzsment Fórum
