Orbán Viktor szerint senkit nem lehet arra kényszeríteni, hogy rulettasztalhoz vigye nyugdíjmegtakarításait, akarata ellenére a tőzsdére lépjen. Ez mind szép és jó, de az elmúlt napok eseményeiről nekem sokkal inkább egy szakállas vicc jut az eszembe:- Mondj egy számot!
- Mondjuk 5.- 6. A bank nyert...
És már viszi is a pénzt.
Nagyjából ezt kaptuk mi is: látszólag a kezünkben a döntés, Orbán szerint mindenkinek meg kell adni a lehetőségét, hogy szabadon döntsön a nyugdíjáról. Már csak az a kérdés, hogy az szabad döntés-e, amikor odaállunk valaki elé, hogy melyiket választja: a biztosnak mondott állami nyugdíjat, vagy a totális bizonytalanságot jelentő magánpillért?
Először arról lehetett hallani, hogy senkit nem fog kár érni, hiszen az állam mind egy szálig visszapótolja azt a 420 milliárd forintot, amit kivesz a rendszerből, sőt, hozamot is fizet utána. Azt persze senki nem árulta el, honnan lesz a legatyásodott kormányunknak jövőre hirtelen 500 milliárdja, amikor most onnan vesz el, ahonnan csak tud.
Kedden Orbán már finomított a dolgon: azoknak jár majd a kompenzáció, akik hajlandók visszalépni az állami nyugdíjrendszerbe. Cseles. A direkt államosítás alkotmányellenes lenne, így viszont finoman újra az állami rendszer felé lehet terelgetni a lakosságot, amivel szép lassan a 2700 milliárd forintnyi nyugdíjpénztári megtakarítás is az államkasszába vándorol.
Van egy olyan gyanúm, hogy ezzel az egyik kaszinóból a másikba viszik a pénzünket. Persze ezt most még hangosan tagadják, mondván, hogy a pénztáraktól elvont pénz csak a nyugdíjak kifizetésére lesz fordítható. A fentiekből viszont az látszik, hogy hetente lehet szemrebbenés nélkül változtatni a korábbi állásponton hülyének nézve az embereket. "Ja, hogy ti tényleg azt hittétek, hogy ez a pénz majd visszajár? Mi viszont ezt nem úgy értettük" - és ezzel le van zárva a kérdés.
Elképzelhető, hogy már készül a rulettkerék a kormányfő dolgozóasztalára. Csak azon nem számok lesznek, hanem olyan feliratok, mint például "segély", "adócsökkentés", "béremelés", "egészségügy" és hasonlók. Pont mint annak idején a Szerencsekerékben: "Forgassa meg a kereket, kedves László! Hát, sajnálom, ez csőd". Csak itt még azt a lehetőséget sem kapjuk meg, hogy mi forgassuk meg a kereket. Már csak azért sem lehet közel engedni a kisembert a kerékhez, mert a végén a híres magyar leleményességgel ezt is meghekkelnénk valahogy.
BK
