Az 1800-as évek végének Budapestje igen tarka képet mutatott: villamos és lovaskocsi, autó és omnibusz, kényesen öltözött uracs és bő szoknyás parasztasszony egyaránt látható volt a fejlődő világváros utcáin, terein. No és számos vendéglő, kifőzde, kávéház, talponálló és vasúti resti fokozta a szín- és ízkavalkádot, így nincs miért csodálkozni azon, ha az idelátogatók úgy érezték, Kelet Párizsába érkeztek.
Kézzel hajtva
Nos, különösen ez utóbbi, kulináris igények kielégítésében látott nagy fantáziát egy budapesti vas- és fémműves, aki egy újszerű, kézi hajtású tökgyalut szerkesztett. Úgy vélte, gépe segítségével a vendéglőkben jelentősen leegyszerűsödhet e főzelékféle előállítását kísérő nehéz fizikai munka. Ötletét be is mutatta számos gyártónak, ám azok - mivel a találmányért kért összeget soknak találták - sorra elutasították. Végül kedvét vesztve feladta az egészet, s visszatért eredeti szakmájához.
Eltelt néhány év, s emberünk üzlete virágzásnak indult. S mivel már nem ő, hanem az inasok görnyedeztek a satuknál, a korábbinál lényegesen több ideje jutott az ebédekre, melyeket egy közeli kisvendéglőben költött el.
A sors úgy hozta, hogy e helyen összebarátkozott a szakáccsal, aki egy alkalommal - tudván, hogy érdeklődik a meglepő mechanikai alkotásokért - behívta a konyhába, hogy megmutassa neki legújabb szerzeményét, egy kézi hajtású tökgyalut. Gondolom, nem kell hozzá nagy fantázia, hogy kitaláljuk, e szerkezet szinte pontról-pontra megegyezett azzal, mellyel vas- és fémműves hősünk korábban szerencsét próbált.
Lopott ötlet
A dühös mester, miután kissé magához tért meglepetéséből, természetesen azonnal beperelte a tökgyalu gyártóját - amely az egyik legnagyobb vas- és fémtömegcikk részvénytársaság volt a Monarchiában. Ám igen hamar kiderült, a vélelmezett lopás bebizonyítása roppant nehéz feladat lesz, arról nem is szólva, hogy a kérdéses eszköz szabadalmi levédését annak idején elmulasztotta a mester, így az végső soron bárki által lemásolható maradt.
A per során idővel az is világossá vált, hogy a gyár e műveletet elvégezte, így hősünknek nem sok mozgástere maradt. Az alperesnek annyit azonban sikerült megtudnia, hogy a polémiában szereplő eszköz leírása egy mérnöktől származik, aki - minő véletlen - egyike volt azoknak, akiknek hajdanán bemutatta találmányát. Ám ez nagyon gyenge lábon álló bizonyíték volt a bíróság szemében, így az ítélet nem lehetett kétséges…
Az elutasító határozat miatt elkeseredett emberünk első útja a vendéglőbe vezetett, ahol az asztaltársak már izgatottan várták a híreket. Látván, hogy lógó orral érkezik, kupaktanácsot tartottak, s végül abban egyeztek meg, hogy az egyik újságíró kolléga megszellőzteti az ügyet az egyik országos lapban.
Így is történt, mire az Rt. meglepő módon reagált: egy komolyabb összeget kínált fel a mesternek. Vélhetően a gyár jó hírét fontosabbnak ítélte a vezetőség, mint a tökgyalu üzletből befolyó hasznot…
Lázin Miklós András
Menedzsment Fórum
