A háború előtti börze parkettjén számos olyan cikk forgott, amelyek közül több ma is ott szerepel az árutőzsde kínálatában. Ilyenek például a búza, a különböző olajos magvak és egyéb termények. Ugyanakkor például zsírt, szalonnát, mézet, szőlőcukrot, gubacsot vagy uram bocsá fakérget ma már nem nagyon lehet kapni. Így ennek fényében talán nem lesz érdektelen végigmenni egy olyan képzeletbeli listán, amely bemutatja a mára részben eltűnt árukat.
Szőlőcukor, burgonyaszörp, szilvórium
Kezdjük rögvest a szőlőcukorral, amelyet hordókban vagy ládákban, száz kilogrammonként, két százalék skontóval, azaz határidő előtt történő kifizetés engedményével és ingyen adott csomagolóanyaggal kellett szállítani.
A burgonyaszörphöz is grátisz hordót kellett adni, s a vevő akkor sem szólalhatott fel, ha a csomagolás tömege elérte az áru súlyának tíz százalékát. A melaszt száz kilogrammonként küldték a "parkettre". Az anyag Beaumé-fokának 42 és ötven között kellett lennie - ha ez meghaladta az ötven százalékot, akkor a vevő száz kilogrammonként négy krajcárt térített az eladónak.
Az egykori börzeszabályok szerint szeszes italok - mint például az alma, a körte vagy más gyümölcs és termény nedvéből szűrt, párolás avagy főzés útján nyert itókák (szilvórium, konyak, törköly- és gyümölcspálinka) csak akkor voltak szállíthatók, ha anyagukra nézve valódinak bizonyultak. A tőzsdén anno szilvát is kínáltak: e terményt zsákokban vagy ládákban adták-vették.
A szabályok gondoskodtak arról is, hogy a Boszniában termett gyümölcsöt minden esetben török jelzővel kellett illetni. Ilyenkor egyébként az eladó száz kilogrammonként fél, míg tonnánként két kilogramm túlsúlyt volt köteles biztosítani a vevőnek. Hasonló szabályok vonatkoztak a szílvaízre is, azzal a kiegészítéssel, hogy a túlsúlyt a számlában is ki kellett kötni.
Báránybőr, tölgykéreg, magyar gubacs
A friss bőrök tiszta kilogramm szerint és levonás nélküli készfizetés mellett forogtak a parketten. Az anyagnak lyuk-, zsír-, ín- és vérmentesnek kellett lennie. A nyílások után két koronát vontak le darabonként. A szűcs célokra feldolgozandó, szőrrel borított borjú-, juh-, bárány-, kecske- és gödölye-bőröket pedig darabonként két százaléknyi ráadással vagy kilogrammonként két százalékos túlsúllyal, azonnali kézfizetés ellenében árulták.
Az aprított tölgykérget - bármily hihetetlen, anno ezt is lehetett kapni a börzén - száz, míg csomókban százkét kilogrammonként vesztegették. Az anyagot amúgy négy osztályba sorolták.
Nem úgy a fenyőkérget, amelyet száz kilogrammos csomagokban, kétféle sorolásban lehetett vásárolni. A tőzsdeszabályok szigorúan előírták: nem szállítható az olyan termék, amely az esőtől megsérült, illetve a törésnél belül barna vagy fekete színt mutatott. Nem érdemtelen közbevetni: a kérget június elseje és október vége között lehetett kínálni.
A hajdani parketten szereplő cikkek felsorolását most a magyar gubaccsal zárjuk. A hazai erdők e furcsa ajándékát száz és ötszáz kilogrammos kiszerelésben árulták. Elsőrendű gubacsnak a nedvességtől nem szenvedett, jól kezelt és idegen keverék nélküli, míg másodrendűnek az eső vagy más hatás folytán harmadrészben sérült anyagot nevezték. A harmadrendű áru pedig a szemetes, súlyosan sérült gubacs volt. A szerbiai, boszniai és olaszországi gubacs - ha más kikötés nem történt - csakis mustra után volt felkínálható.
(Folytatjuk)
Lázin Miklós András
Menedzsment Fórum
