A cikk címe alapján már azt reméltem, hogy a hazai tőzsdén kisbefektetőket fosztogató fehérgalléros bűnözők kerülnek végre a figyelem középpontjába, de sajnos nem.
Kár, pedig ez is megérne egy-két misét, különös tekintettel az okozott hosszútávú károkra, amelyet nem csak a szerencsétlen áldozatok szenvednek el, hanem az egész tőkepiac.
***
Az állam centralizáció iránti igénye egyre erősebb, a magántulajdon tisztelete egyre kisebb.
Habár igaz, hogy a 80-as évektől kezdődő dereguláció-decentralizáció-privatizáció túlzásokhoz vezetett, ám a helyes válasz az erős szabályozói eszközökkel fellépő, de kiszámítható állam lenne. Az államosítás, kiszámíthatatlan csapkodás és a magánbefektetők kifosztása nem a jó megoldás. Rövid távon sem kifejezetten, hosszútávon pedig szinte biztos, hogy nem.
***
A bankoknak nem tetszik a játékelméleti probléma.
Nem is csoda, hiszen ebből sehogy sem jönnek ki jól. Ugyanakkor figyelemreméltó, hogy az elmúlt 5 évben milyen komoly adósságcsökkenésen esett át a hazai magánszektor, valójában a devizahitelezés problémája egyre marginálisabbá kezd válni. Néhány szám ezzel kapcsolatban (forrás:MNB):
Miközben a válság mélypontján, 2009 márciusában, a deviza lakáshitelek összértéke forintban 2715 milliárd forint volt (a GDP 10,7%-a), mára ez "csupán" 1800 milliárd forint (kb. a GDP 6,3%-a), ami hatalmas javulás. A szerződések száma 223 000-re csökkent, ami jelzi, hogy jelenleg már csak a lakosság kisebbsége rendelkezik ilyen jellegű hitellel. A szabad felhasználású jelzáloghitelek állománya is jelentősen csökkent, 2314 milliárd forintról 1682 milliárd forintra (279 000 szerződés).
A teljes lakossági hitelállomány 8069 milliárd forintról (GDP 32%-a) 6597 milliárdra (GDP 23%-a) csökkent évek kínkeserves munkájával és szenvedésével. Ráadásul a bankok erre az állományra már 800 milliárd forint céltartalékot megképeztek a várható rossz hitelek miatt. A bankrendszer rosszhitelkitakarítása és a lakosság kényszerű megtakarítása miatt rohamosan csökken Magyarországon a hitelállomány, itt valóban zajlik az a folyamat, amire a 2008-as válság után világszerte számítani lehetett (de a legtöbb helyen nem következett be!), az adósságcsökkentés, angol nevén deleveraging. Ez a jelenlegi növekedés szempontjából nyilván rossz (amíg az emberek törlesztenek, addig nem tudnak költeni), de mivel láthatóan egyre kevesebb az adós (a hitelszerződések száma pl. 2 év alatt 500 000-el esett!!!), ez hosszabb távon jó hír: az adósságtól megszabadult emberek könnyebben tudnak majd költeni, ami serkenti a gazdaságot.
A devizaadósság problematikája tehát bár tovább nyomorgatja a gazdaságot és a bankokat, valamint rátelepszik a közbeszédre és a politikára, ám szép lassan magától is eltűnőben van...
***
Érdekes hír, pedig nem meglepő:
Gyakori, hogy a pánik idején kénytelenségből beszálló állam végül nem jár rosszul azzal, hogy a válság mélypontján eszközöket vesz. Habár van ellenpélda is, de azért jellemző, hogy az ésszel végrehajtott gazdasági "kényszervásárlások", amelyek rossz hangulatban, a teljes összeomlás elkerülését célozzák, végülis nem kerülnek pénzbe az adófizetőknek - habár végrehajtásuk pillanatában még nem így tűnik. A Dunaferr megvásárlása valószínűleg nem erre lesz jó példa (ha bekövetkezik), de ki tudja?
