Ez a trend alapvetően a jegybanki politikák újraértékeléséből indult ki: hiszen egyszer majd csak normalizálódnak, talpraállnak a gazdaságok, s ekkor nem lesz szükség jegybanki mankókra (QE, nullkamat), sőt kamatemelések is könnyedén lehetnek, hiszen lássuk be, azért 1-2%-os kamatszint semmiféle komoly változást nem okozna (a fejlett gazdaságoknak). Ennek a gondolatnak a mentén azután újragondolták a befektetők a hozamvadászatot, rájöttek, hogy túl alacsonyra nyomták le a kockázatos kötvények hozamát. Kiáramlás kezdődött tehát a feltörekvő gazdaságok piacairól, amely pedig a devizáik gyengülésével járt. Ugyanakkor az árupiacok inkább oldalaztak, a menedék szerepet betöltő arany gyengült, a jen pedig komolyabban erősödött (pozícióleépítések miatt). Valójában tehát egyfajta normalizáció van, a lassú visszatérést árazzuk egy nem krízis üzemmódban működő világgazdasághoz.
Ami érdekes, hogy a médiában nem nagyon kap hangsúlyt az, hogy a fejlett piaci hozamemelkedés azért komoly veszélyt jelent a fejlődő országokra, mint ahogy az sem, hogy a feltörekvők devizái nagyot gyengültek, többéves mélyponton vannak, és a befektetők sem aggódnak túlságosan, ami erősen aggasztó. Szerintem a fent vázolt trendek még nem értek véget, túl nagy a piacokon a nyugalom, és a folyamat folytatódhat akár egész nyáron, így a mindenféle kötvénypiacok és feltörekvő devizák sebezhetőek maradnak, a részvénypiacokon pedig inkább oldalazás lehet. A korrekciós-normalizációs fázis még nem ért véget.
