Végy fél demizson erős kávét, egy font cukrot, egy üveg konyakot és fél palack portói óbort. Az egészet öntsd egybe, főzd föl majd melegen tálald – szól egy régi magyar recept. A hajdani összeállító e nedűt a sokat mondó Leütés néven tárgyalja – vélhetően azért, mert hatása leginkább erre a mozdulatra utalt.
Gyertyás borocskák
Eleink a kisfröccs helyett gyakorta tréfát írtak az étlapra. A fordított és deci tele nevű itóka a hosszúlépést, míg a mafla fél-fél liter bor és víz keverékét takarta – a csattos (SIC!!!) pedig ugyan ezt jelentette, csak szódával. A lámpás egy liter borocska és fél liter víz vegyüléke volt, aki pedig korsójába csak egy pohárnyi – azaz három deciliter – nedűt óhajtott, az vágást kért a kellertől, azaz a pincértől. A Krúdy-fröccs anyagát kilenc deciliter bor és egy deci szóda alkotta. Állítólag régen is alig akadt olyan ember, aki ezt egy hajtásra kit tudta volna inni.
A Harmath Judit és Gundel Imre által jegyzett A vendéglátás emlékei című könyv szerint a miskolci Avas pincéiben a nemes itókákat a világításul használt viaszrudak fogyása alapján rangsorolták: e szerint volt egy-, fél-, negyed- és tized gyertyás bor – értve alatta, hogy fogyasztója ennyi idő alatt került az asztal alá.
Borlap
Kommer Ferenc 1885-dik évi borlapján egy liter két esztendős asztali nedű fél, míg negyed liter Tokaji Esszencia húsz forintot kóstált. A Ritzben 1913-ban egy liter bor másfél-három, míg egy XIX. század végén palackozott francia pezsgő harmincöt korona volt - a tokaji aszúért pedig negyven koronát kellett letenni az asztalra.
A háború után, a gazdasági világválság utolsó esztendejében az előkelő fővárosi szállókban egy üveg sör egy-kettő, hét deci bor kettő-négy, három cent félévszázados Courvoisier konyak 3,60 és egy 1921-ben palackozott francia pezsgő negyvenhat pengőbe került.
Dobos úr sütije
Dobos Cs. József, a róla elnevezett torta alkotójának soha nem volt cukrászdája. A jeles férfiú 1878-ban nyitotta meg első csemegekereskedését a mai Kecskeméti utca 10-12. szám alatt álló ház helyén. Itt a gyarmatáruk mellett saját készítésű cikkeket is kínált, de kétszáz főig elvállalta házi ünnepségek szervezését és rendezését is. A saját nevét viselő sütit az 1885-ös országos kiállításra alkotta - olyan sikerrel, hogy egy esztendő múlva már külföldre is szállított belőle. Az eredeti receptet 1906-ban a fővárosra hagyta, ám azt egy megvesztegetett hivatalnok azt eladta egy külföldi cukrásznak. Dobos a háború után tönkrement, majd 1924 őszén viszonylag szegényen halt meg.
Luxus és bukás
Horváth Nándor a békebeli Budapest egyik ismert csemegekereskedője volt. A jeles férfiú saját nevének kezdőbetűiből alkotta meg a HÁEN logót. A háború után Horváth, érezve a visszaesést, megpróbált előre menekülni: 1929-ben a Váci utcában megnyitotta Háen-szobát. A terem berendezését Schmidt Miksa, a neves műbútorgyáros készítette el: az ebédlőasztalok mindegyikén más-más festmény mosolygott a vendégekre.
A luxust jól jelzi, hogy a parketta négyzetmétere ötszáz pengőbe került, az evőeszközöket pedig arannyal és ezüsttel futtatták be. Az időjelző óra sem volt olcsó: ötezer dollárba került. Horváth két és fél évig bírta szusszal – utána tönkrement.
Zárásként pedig álljon itt egy vidámabb történet; az 1926-ban rendezett budapesti szállodás kongresszus Vigadóbeli fogadásán nyolcszáz embernek terítettek. Mivel az intézmény konyhája ekkora sereglethez szerénynek bizonyult, egyes fogásokat máshol készítettek el és szállítottak ide. A hazai vendéglátók arra is kényesen ügyeltek, nehogy a sokféle helyről és országból érkezett látogatók megsértődjenek: a Corvina kódexlapra nyomott menülapot latinul írták, de a fogások nevei a borítón franciául és magyarul is szerepeltek.
Lázin Miklós András
