Igen rég, az 1770-es évek elején nyitotta ki kapuit a hajdani budaiak egyik kedvelt kiránduló- és étkezőhelye, a Szép Juhászné. Az alapító tulajdonos igen élelmes ember lehetett, hiszen a vendéglő felépítéséhez szükséges kőanyagot nem egy bányából, hanem az 1500-as években tönkrement pálos kolostor romjaiból teremtette elő. Igaz, könnyű dolga volt, hiszen akkoriban nem létezett műemlékvédelem, s azt sem szabad elfelejteni, a kor embere nem úgy tekintett a (számára) száznyolcvan-kétszáz éves romokra, mint mi a fél ezredéves mohos falakra.
Pajkos király
A legenda szerint Mátyás király nem kizárólag a vadakért, hanem sokkal inkább ama bizonyos Szép Juhászné két csodás szeméért (és vélhetően egyéb, itt kevéssé részletezhető okokból) kereste fel oly gyakran az utóbb a kacér tekintetű asszonyról elnevezett helyet.
Történt bárhogy is, az utódok a pásztor pajkos nejéről keresztelték el vendéglőjüket - s ez, mint utóbb kiderült, reklámnak sem volt rossz ötlet. Akárcsak az, hogy az 1834-végén átadott épületre több ezer forintot szántak, így sikerült olyat alkotniuk, amelynek a korabeli közönség csodájára járt.
A csodálatos környezetben álló vendéglőben hétvégeken és ünnepnapokon zene és tánc szórakoztatta a nagyérdeműt. Ételspecialitása a vad volt, de kiváló sülteket és tésztákat is kínáltak.
A firmát gyakorta kereste fel a haza bölcse, Deák Ferenc, s egy alkalommal I. Ferencz József és Bismarck is járt erre. A legenda szerint a vendéglős akkor úgy terített, hogy a magas rangú urak és három fős kíséret tagjai háttal az erdőnek, a város felé nézzenek.
Gyorsétterem a XIX. századból
Várostörténészek szerint a budai Moszkva térről induló 56-os villamos Hűvösvölgyi végállomásánál már a XVIII. század végén állt egy kioszk. A kezdetben szerény műintézményben - amelyet a Balázs család őse, Márton alapított – a Solymárról és Pesthidegkútról érkező vagy oda tartó szekeresek iszogattak. Fontos közbevetni, Mártont fia, Keresztély, majd annak leszármazottai, Antal követték - ez utóbbiból rögvest négy, lévén, e név nagyon népszerű volt a családban.
Hogy pontosan mennyi bor és sör fogyott, nem tudható, ám jól mutatja a fejlődést, hogy a sűrű krajcárokból a XIX. század közepére sikerült egy messze földön ismert, tekintélyes üzemet kiépíteni - igaz, erre nem a mai vendéglői értelemben kell gondolni, hiszen a Balázs akkoriban inkább amolyan út menti gyorsétkezde volt, ahol a fuvaros jóféle házi kosztot kapott olcsó pénzért, de leülni még nem nagyon tudott hová, legfeljebb a saját szekerére vagy egy-két asztalhoz a többiek mellé.
A Balázs igazi fénykora 1892-től kezdődött: ekkoriban készült el a vendéglő, s ekkoriban kapták fel a budapesti középrétegek. Jelentős szerepet játszott a firma a Máriaremetére igyekvő búcsújárók és a turisták ellátásában. Fényképekről ismert alakját 1911-ben nyerte el.
A közönség leginkább szárnyasételeiért kereste fel: a libákat, kacsákat és a csirkét házi telepükön nevelték, így ki tudták küszöbölni a hektikus forgalomból adódó problémákat. Volt saját hizlaldájuk is, így telente saját disznótorost kínálhattak a nagyérdeműnek.
(Folytatjuk)
Lázin Miklós András
Menedzsment Fórum
