Először is nézzék meg ezt a képet!
Fotó: MTI
Ül két ember, de csak az egyik arcát látjuk, ám az épp elég. Mit mond ez az arc?
„Ide figyelj öcskös! Ne ugrálj, hódolj be, az lesz, amit én (és Putyin) akarok, örülj, hogy élsz, mert élni hagynak”
Kijevben örökítették meg, ahová váratlanul szaladt el a magyar miniszterelnök. Majdnem üres kézzel tért haza. Az úgynevezett béketervét csuklóból utasította vissza a vendéglátója, ami érthető, hiszen már megint Putyin tervét hallgatta, csak magyarul, s az a terv az, hogy az oroszok leállnak, de nem adják az eddig elfoglalt területeket. Egy magyarországi ukrán iskola létesítése a konkrét eredménye ennek a látogatásnak, slussz-passz, bár ennek azért lehet kicsit örülni – mégiscsak egyre több ukrán lakja kis hazánkat, hadd pallérozódjanak itt.
Egy gyors ki-és becsomagolás után a kormányfő északra, majd keletre vette az irányt, a Kremlben volt jelenése. Senki sem hatalmazta fel erre, az EU biztos nem, ezt még Moszkvába érkezése előtt konkrétan értésére adták Brüsszelből. A magyar "misszionáriusnak" (így ismételgette pénteken minden beosztottja) megint meg kellett hallgatni az ukázt, azzal a különbséggel, hogy nem az irgalmatlanul hosszú asztalnál, ahogy múltkor, hanem egy gigantikus tükör előtt, ahogy ez látszik a következő képből. Mindezt elvtársi egyetértésben.
Fotó: MTI
Hálálkodott azért egyet a vendéglátójának, hogy egyáltalán fogadta és azt a hihetetlen mondatot is kimondta, hogy "szeretné megismerni az álláspontját az ukrajnai helyzettel kapcsolatban". Mi van? Talán eddig nem volt világos, hogy Putyin mit akar? Ugyan már! Ez nem lehet komoly, ilyet csak az mond, aki alákérdez, mint péntek reggelente a rádiós szeánszok mikrofonállványai a Kunigunda útján.
Az látszik, hogy az itthon mindent leuraló Orbán Viktornak kevés Magyarország, az európai porondon akar nagyot domborítani. Erről Szabó Lőrinc Kicsi vagyok én című versének az egyik strófája jutott eszembe:
„Kicsi vagyok én,
erős leszek, én,
világ minden óriását
földhöz vágom én.”
Megjegyzem, történelemkönyvek lapjaira vágyni nem elítélendő. Nagynak, fontosnak látszani már sokan akartak, de csak keveseknek sikerült. A miniszterelnököt eddig mindig helyretették amikor túl akart nőni valakit vagy valamit. Még igazi, igaz baráti, pofont is kapott az Európai Bizottság korábbi elnökétől. A V4 meghalt, nem lett közép-európai ellenpólus az EU-ban. A centristák csoportjaiból kiutálták, maradt a jobbnak a szélsőjobb felőli vége, de ott többen is maguknak akarják a fővezérséget. A vele szimpatizáló francia vagy olasz pártvezető aligha viselné el, hogy ő diktáljon.
Orbán Viktor nagy száguldásai közepette itthon 3+2 történés is volt, amire felkaphattuk a vizet. Mind az ötöt miniszter követte el és mindegyikből süt az arrogancia, a fölényeskedés.
Nagy Márton nemzetgazdasági tárcavezető megint belengette, hogy beavatkozik, ha tovább drágulnak az üzemanyagok. A független benzinkutasok már megint keresik a lakatot, a sajtóhoz fordultak, hogy felerősítse a hangjukat, de ez hasztalan. A kormányt nem érdekli az a pár száz család, amelyik ebből él, a Mol meg a többi nagy hálózat hátán fát lehet vágni, legfeljebb kicsit kisebb lesz a nyereség. A bankárból lett politikus a kis-és közepes cégek védőszentjeként is tündökölt a héten: az sugallta, hogy olyan akciótervet indítanak a kkv-k felkarolására, hogy megremeg tőle az osztrák, német vagy olasz kkv-szektor. Merthogy most az van kiadva a Rogán Művekben, hogy a versenyképességet kell mantrázni uniós fórumokon és itthon is a magyar soros EU-elnökség alatt. A miniszter is ezt tette és ezt fogja tenni, mert a főnökével szemben ő is elég alázatos, jó katona. Ezért rendelte be a hazai légiirányítás vezetőjét is, meghallván a főnöke szavait a közpénzből működő kedvenc rádiójában. Hogy ettől lesz-e elegendő légtérfelügyelő? Dehogy! Viszont félelemben lehet tartani a személyzetet, a turisztikai csúcsidény meg majd csak elmúlik valahogy.
Izmozásban Lázár János is jó akar lenni, az építés és immár a közlekedés felkent bajnoka, „szakértője” két csapást jelentett be. Egyrészt besöpörné a maradék helyi iparűzési adót is a legnagyobb közös kasszába, kivéreztetve az önkormányzatokat. Ez főleg Budapestnek fog fájni, tetézve Karácsony Gergely egyébként is súlyos gondjait. A másik ténykedésére először a vasutasok kapták fel a fejüket, a miniszter ugyanis kategorikusan megtiltotta az otthoni munkavégzést a MÁV irodistáinak. Kérdem én: pont ezzel kell foglalkoznia? Nem inkább azzal, hogy kiszámíthatóan működjön az ország vasútja, legyen tiszta, pontos és elegendő? Meg még gyors is. Nem a katasztrofális pályahelyzet miatt kellene aggódni, nem oda kellene összpontosítani pénzt, paripát, fegyvert? Egy eheti interjúban egyébként elismerte, hogy a teljes hálózat felén sebességkorlátozás van, mert alkalmatlan a normál sebességre. Kedves miniszter úr! Mire vár?
