Cserébe a szakszervezet elfogadta az elnökség által követelt évi 500 millió eurós megtakarításokat a személyi költségek terén: ennek megfelelően a 160 ezer dolgozó közül 20 ezer esetében 40 órára növelik majd a heti munkaidőt, azonban - a terjedő gyakorlattal elentétben - ezért fizetnek is. A változtatás a kutatói és fejlesztői területen dolgozókat érinti. Emellett a szolgáltató részleg munkavállalói a jövőben kevesebbet keresnek, mint az autógyártásban közvetlenül részt vevő alkalmazottak.
Jürgen Schrempp, a DaimlerChrysler vezére akkor a megállapodás kapcsán elmondta: Németországnak nincs szüksége a munkaidő vagy a szabadságolás általános szabályozására. A cégek sokkal inkább a rugalmasságot igénylik ezen a téren, illetve azt, hogy aktuális kihasználtságuknak megfelelően szabályozhassák ezt a kérdést.
A közelmúltban más német konszerneknél is jelentős kompromisszumokra kényszerültek az alkalmazottak. A Siemens két üzemében például a 35 órás munkahétről visszatértek a 40 órásra, de a több munkáért nem fizetnek, emellett a dolgozók évente csak egyszer, a nyereségesség függvényében kapnak nyaralási és karácsonyi pénzt.
Elemzők szerint a németeknek valójában most azzal a problémával kell szembesülniük, hogy a jóléti állam fenntartása egyszerűen túl sok pénzt emészt fel, és áldozatok nélkül nem lehet az eddigi színvonalon tovább működtetni a rendszert.
Menedzsment Fórum
Lemondanak a fizetésemelésről a Volkswagen-főnökök
A Volkswagen autóipari konszern vezetői - a dolgozókhoz hasonlóan - lemondanak a fizetésemelésről, hogy csökkenjenek a bérköltségek. Korábban a DaimlerChrysler menedzsmentje még ennél is nagyobb áldozatot vállalt a megállapodás érdekében.
