Egy parlamenti kérdés-válaszból derült ki néhány új információ az elmúlt hónapok egyik legérdekesebb hazai fejleménye, a taszári légibázis értékesítéséről.
Mint ismert, a kormány novemberben rendelte el, hogy a tulajdonjogokat gyakorló Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. adja el a volt katonai repteret egyetlen, előre kijelölt cégnek, az SGF Silu Global Fund Holding Zrt.-nek, mégpedig a versenyeztetés mellőzésével. Az SGF-ről egyelőre nagyjából annyi relevánsat lehet tudni, hogy májusban alapították, egy ideig egy Örs vezér téri panelbe volt bejegyezve, de nemrég átköltöztették az V. kerületi Hajós utcába.
A reptér értékesítésének hátterét Kocsis-Cake Olivio firtatta. A párbeszédes képviselő december hatodikán nyújtott be kérdést a nemzeti vagyon kezelése ügyében legilletékesebbnek, Mager Andreának címezve "Milyen megfontolások alapján adná el a taszári légibázist a kormány?" címmel. Már a felvezetésben úgy fogalmazott az SGF-ről, hogy az "egy rejtélyes cég", melyet "valószínűleg a repülőtér megvásárlására hozták létre májusban, gyanús háttérrel."
Kocsis-Cake konkrét kérdései pedig így szóltak:
- Miként kerültek kapcsolatba a vevővel? Miért pályáztatás nélkül értékesítik a repteret?
- Miért egy fél évvel ezelőtt alapított társaságra esett a választás? Egy olyan cégre, aminek nincs tapasztalata.
- Milyen biztosítékot kérnek, hogy a kormány elvárásai alapján valóban egy kereskedelmi repülőteret alakítsanak ki?
A válasz nem Magertől, hanem Schanda Tamástól, az Innovációs és Technológiai Minisztérium államtitkárától érkezett. Schanda a hétfői keltezésű írásos feleletében az akció megfontolását magyarázva azt közölte, hogy a kormány célja, hogy Magyarország Közép-Európa teherszállítási, logisztikai és elosztó központjává váljon. Hogy hogyan kerültek kapcsolatba a vevővel, arra pedig azt írta,
"(...) a használaton kívüli taszári repülőtér területének kereskedelmi, ipari és logisztikai célú hasznosításával kapcsolatban az Ön által is hivatkozott cég kereste meg a tulajdonost."
Vagyis az SGF maga jelentkezett be a légibázisért, és a jelek szerint olyan meggyőző koncepcióval álltak elő, ami abszolút egybevágott a kormány a reptérről szóló elképzeléseivel, így egyedül az övék lehetett a nemzeti vagyonelem. A kizárólagosság amúgy abból a szempontból nem furcsa, hogy a taszári repteret annak 2005-ös bezárása óta többször is próbálták hasznosítani, illetve eladni, sikertelenül. Az üresen álló, és folyamatosan pusztuló légibázis már régóta inkább nyűgnek tűnik, mint értéknek.
Schanda válasza emellett azt is felfedi, mit kezdenek végül a lepusztult reptérrel: a taszári légibázisból
"elsődlegesen egy teherforgalmi repülőteret alakítanak ki, amely egy Ázsia-Európa légihíd európai pillérét teremtheti meg. A későbbiekben megvalósuló kereskedelmi, ipari és logisztikai park a hely adottságait kihasználva közúti, vasúti és légi teherszállító kapacitásával - kapcsolódva a térségben meginduló jelentős ipari fejlesztésekhez - a régió jelentős központja lehet, és új munkahelyek létrehozásához is hozzájárulhat."
Ezek a sorok pedig arra utalnak, hogy az SGF reptérfejlesztési koncepciója azért lehetett olyan sikeres, mert lényegében nincs benne újdonság, ugyanazt akarja, mint amit az állam már olyan régóta szeretne az objektumból kihozni, csak sosem sikerült neki. Mint a Népszava korábbi cikke felidézte, a taszári légibázisból eredetileg Európa egyik legnagyobb logisztikai bázisát tervezték kialakítani, majd utána már Kína Európai Unión belüli logisztikai és ipari bázisát vizionálták oda, 200 milliárd forintos befektetéssel. A reptér aztán angolszász és közel-keleti beruházók konzorciumához, az Ugarde Kft.-hez került egymilliárd forintért, akik 2014-re beindították volna a repteret, de ehelyett nem fizettek határidőre, és még perre is mentek az állammal, úgyhogy ebből se lett semmi.
De az SGF most szemlátomást megint felmelegítette a régi, kínai fókuszú koncepciót, ami most talán még inkább a kormány kedvére való, hiszen az utóbbi években még szorosabb kapcsolatot építettek ki az ázsiai nagyhatalommal. Meló lesz a bázissal bőven: különböző médiumok néhány évente a szenvedéspornó műfajának hódolva bejárják a repteret, és konstatálják, hogy az még annál is lepusztultabb, mint amilyen az azt megelőző bejáráson volt. A Népszava szerint jelenleg normális állapotúnak csak a sohasem használt polgári terminál tűnik, a többi épület többsége felújításra sem érdemes. Megjegyezték ugyanakkor, hogy a talajszennyezés mentesítése viszont egy több mint 4,5 milliárdos uniós projekt keretében már elkezdődött.
Reptér után fociklub?
Amikor a novemberi kormányrendelet hatására a csecsemőkorú és teljesen ismeretlen SGF Silu Global Fund Holding egyszeriben a reflektorfénybe került, még csak két tulajdonosa volt, az országos szinten korábban szintén nem ismert Cseke István és Németh János. Nem sokkal utána írta meg az Alfahír, hogy a duó mellé betársult tulajdonosnak az egykori újpesti csatár, Kovács Zoltán László is, így a cég 50 darab, egyenként 100 ezer forintos részvényből 22-22-t az eredeti tulajdonosok, míg 6 darabot már Kovács birtokol.
Ami azért is tűnik fontos fejleménynek, mert a Nemzeti Sport értesülései szerint Cseke István és Németh János tárgyal a klub tulajdonosával az Újpest FC megvételéről. Arról egyelőre nem tudni, Cseke és Németh mely érdekeltsége venné meg a csapatot, de tekintve, hogy a duó másik vállalata, a pápai székhelyű Németh és Cseke Kft. padló- és falburkolással foglalkozik, és a tulajdonosai között nincs volt újpestes focista, valószínűnek tűnik, hogy az SGF lesz az.
De hogy az SGF-nak, már ha tényleg ezzel a céggel veszik meg az Újpestet, honnan lesz pénze az üzletre, az úgyszintén továbbra is kérdés. Mindenesetre a 24.hu-nak is vannak értesülései a potenciális üzlettel kapcsolatban, ők azt írták, hogy a befutó a közel 4,5 milliárd forintos törzstőkével megalakult FSG (Hungary) Holdings lehet, melynek tulajdonosi szálai a lap szerint némi offshore-kitérővel a Fosunhoz, Kína egyik legnagyobb nem állami tulajdonú globális vállalatcsoportjához vezetnek.
Az FSG pedig majdnem SGF, csak megkavarták a betűrendet, horgadhat fel az emberben a "Véletlen? Aligha!"-élmény, tesszük hozzá már mi, de ezt egyelőre a két vállalat közti kapcsolatot bizonyító dokumentumok híján érdemes tényleg csak szórakoztató egybeesésként kezelni.
A vegyszerekbe is belekóstolnak
Egy kapcsolódó érdekesség még a végére: a Mátraholding Gazdasági Tanácsadó Zrt. barnamezős beruházásként etil-acetát gyárat építene Miskolc ipari övezetében, írta meg az Észak-Magyarország kedden. A Mátraholding tulajdonosa a sajtóban leginkább felszámológuruként emlegetett Kiss Elemér. Kiss most azért érdekes, mert november elején az SGF-es Németh Jánossal közösen megalapították a beszédes nevű Hunsolvent Vegyianyag Termelő és Kereskedelmi Kft.-t. A Hunsolventben Németh és Kiss 4,5-4,5 millió, míg a Mátraholding, illetve a Németh és Cseke Kft. 500-500 ezer forinttal szerepel. Ez a vállalat első ránézésre jól együtt tud majd működni Kiss majdani etil-acetát gyárával.
A másik dolog, ami leszűrhető ebből is, az az, hogy ha az Újpest felvásárlása sima pletykának bizonyul is, Németh és Cseke szemlátomást megindult a nagypálya felé. Ők egyébként elég jól alkalmazkodtak a koronavírus-járvány miatt fejreállt gazdasági környezethez is. Régi, bejáratott cégük, a Németh és Cseke Kft., mely, mint említettük, alapból padló- és falburkolással foglalkozott, majd az utóbbi években a honlapjuk tanúsága szerint már előtérbe helyezte a munkaerő-közvetítést, az első járványhullám idején már részt vett különböző típusú védőfelszerelések és higiéniai termékek nagykereskedelmében is, majd nem sokkal később már külön üzemet alakítottak ki, ahol orvosi védőmaszkokat gyártanak.
