Ahhoz, hogy Európa a maga 450 milliós lakosságával, 15 trillió eurós gazdaságával érvényre juttassa az erejét és képességeit, új módon kénytelen viszonyulni a glóbusz többi szereplőihez. Válságos időkben a kölcsönös függésből könnyen kiszolgáltatottság lesz – ezt megmutatta a Covid-járvány, amikor hirtelen kiderült a politikai döntéshozók számára az iparági szakemberek által ismert tény, hogy egy sor fontos közbenső termék és készáru az antibiotikumoktól és orvosi maszktól a napelemekig és technológiai kütyükig szinte kizárólag Kínából szerezhető be.
Az akkori tülekedés áruért, szállítási kapacitásért, tengeri konténerért felhajtotta az árakat, és nagyban hozzájárult a 2021-től nekilendülő inflációhoz. Egyben leckét is adott a politikai stratégáknak. A maga otromba módján Trump már jóval korábban megkezdte a külkereskedelmi korlátok visszaállítását a kínai relációban: vámemelésekkel, piacra lépési korlátokkal sokat visszavett azokból a kedvezményekből, amelyeket még jóval korábban, egészen más kínai belpolitikai viszonyok és nemzetközi versenypozíciók között megkapott a Kínai Népköztársaság, mint sok más „emerging market”.
Biden elnök a nemzetközi viselkedés normáira adva, de tartalmilag folytatta az amerikai kereskedelmi, ipari pozíciók megerősítését. Bár a Biden-kormányzat néhány nemzetközi megállapodásba visszalépett, korrigálva a korábbi adminisztráció kapkodásait, immár nem a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) és más globális intézmény kezében van a kezdeményezés gazdasági és kereskedelmi ügyekben. Mint ahogy nem az ENSZ Biztonsági Tanácsa a biztonságpolitikai ellentétek menedzselésének a helye. A nagy erőközpontok a saját kezükbe vették az ügyek intézését.
Ezt a folyamatot Európa számára pontosan Putyin 2022. februári hadüzenet nélküli háború-indítása gyorsította fel. Már a világjárvány teherpróba alá vetette az európai uniós intézményeket – és a próbát az EU kiállta. Az átoltottsági, halálozási, munkapiaci mutatók összehasonlító elemzéséből levonható, hogy az európai válságkezelés egészében véve jó volt, mindenesetre jobb, mint tőlünk keletre és nyugatra, és – valljuk be – sokkal jobb, mint amit várni lehetett. És sajnos azt is látnunk kell, hogy jobb volt, mint az ügyeskedő, trükköző, különutas magyar járványkezelés, a kínai, orosz vakcinákkal, a külügyi státuszú sportbarátok által ügyintézett lélegeztetőgép-beszerzéssel.
Utóbbiról is esett szó a Klasszis Klubban a Transparency International Magyarország jogi igazgatójával, Ligeti Miklóssal folytatott beszélgetés során:
Az is kellemes meglepetés volt, hogy a meghatározó tagállamok, egyben nettó befizetők vezetői igen komoly újraindítási alapot raktak össze 2021-ben. És nagyon helyesen jogállami, antikorrupciós feltételekhez kötötték a felhasználást. Ezek nem-teljesülése most súlyos pénzügyi helyzetbe sodorhatja Magyarországot, de a feltétel-szabás objektíve szükséges és logikus fordulat a peremvidéki csibészkedésre eddig nem eléggé felkészült EU számára.
Amikor pedig az orosz agressziót néhány nap alatt lefékezte és megállította Ukrajna, az agresszió áldozatának megsegítésére rövid idő alatt komoly pénzügyi, humanitárius, majd katonai támogatási projekteket rakott össze az EU egésze, valamint a legtöbb tagállam a maga módján.
Mindezeket az előzményeket azért érdemes feleleveníteni, mert a 2023-as őszi nagypolitikai szezont indító beszédében von der Leyen most egy újabb ponton jelzett irányváltozást: ez az államilag támogatott kínai „magántőke” európai behatolásának ügye. Persze eddig is tudtuk, hogy ahol a piaci ügyleteket végső soron a pártpolitika dönti el, hagyja jóvá vagy szabja meg, ott nem marad helye a fair üzleti viszonyoknak.
Ez Kína esete. Azonban olyan nagy piacról van szó, akár értékesítési szempontból (például a német prémium autók eladása felől nézve), akár beszerzési forrásként egy sor európai kulcsiparágat illetően, hogy a felelős kormányzati szereplők a sajátos kínai üzleti gyakorlatot csak visszafogottan kritizálták. Úgy látszik, mostanra az európai meghatározó politikai döntéshozói körök eljutottak annak kimondásához, hogy a sokat emlegetett európai szuverenitás szolgálatában nemcsak támogatni kell ágazatokat, termelési kultúrákat, de védeni is kell a meglévő és megteremtendő versenypozíciókat.
Ebben a kontextusban nyernek világos értelmet az EB elnökének a szavai: szeretjük a versenyt, de annak tisztességesnek kell lennie. Aránytalan állami támogatással eltorzul a verseny, és ezt nem fogadhatjuk el sem az EU-n belül, sem azon kívül. És hogy ne legyen bizonytalanság azt illetően, hogy mire gondolt az elnökasszony, így folytatta: ezennel bejelentem, a Bizottság vizsgálatot indít a kínai elektromos autók behozatala ügyében.
A várható európai korlátozások tartalma igen komoly hatással lehet arra a roppant különös magyar stratégiára, amely kínai technológia (és kimondatlanul, de objektíve: orosz energia) alapján szeretne az elektromos autózásban fontos szereplővé válni. Ehhez meghökkentő mértékű magyar állami szubvenciót rendel hozzá az Orbán-kormány, és olyan gigaügyleteket dédelget, amelyek esetében már csupán a méretek miatt is adottnak kell vennünk a kínai kormánypolitika involváltságát. Nos, pont az ilyen szituációk felülvizsgálatát jelentette be az EB elnöke. Ez azonban nem érheti meglepetésként azt, aki látta a meghatározó uniós gazdasági körök Kínától való függetlenedésének lépéseit.
Azt még nem lehet tudni, hogy az EB versenytisztító (egyben a kínai dömpinggyakorlatot célba vevő) fellépése milyen gyakorlati formát ölt, és azt sem, hogy az milyen kínai válaszlépéseket idéz elő. Az egyoldalú függéstől való gyors megszabadulásért nagy anyagi áldozatokat kell hozni Európában – ne legyenek illúziók elfelől. Ám az orosz energiafüggés is olyannak nézett ki, különösen Németország, néhány közép-európai ország esetben, amely miatt sokáig az volt a vélekedés, hogy nincs realitása az érdemi változásnak. Aztán 2023 őszére mégis nagyrészt bekövetkezett az orosz energiafegyver hatástalanítása. Sok pénzbe kerül, és igen, egy időre visszafogta a gazdasági növekedési ütemet. De a kockázatmérséklés (de-risking) érdekében elköltött rengeteg pénz befektetés a jövőbeli rizikók csökkentésébe.
Innen nézve egyáltalán nem lehangoló az európai gazdaság jelene és a konjunktúra kilátása. A legtöbb tagállam most sincs recesszióban, és jövőre a mérsékelt gazdasági növekedés párosul az árstabilitás felé tartó pénzügyi folyamatokkal, a költségvetési pozíciók javulásával.
Az Európai Bizottság a napokban tette közzé a jelentését a kilátásokról, amelyben az EU egészére vonatkozó 2023-as várható és 2024-re prognosztizált adatok mellett a nagyobb gazdaságokra vonatkozó főbb számok is megtalálhatók. Megjegyzendő: Lengyelország a kiemelt nagy gazdaságok között szerepel. Magyarországra nem készült újabb projekció.
Európai uniós makrogazdasági adatok az Európai Bizottság nyári előrejelzésében
|
|
GDP-volumenváltozás (százalék) |
Infláció (éves, százalék) |
||||
|
|
2022 |
2023 |
2024 |
2022 |
2023 |
2024 |
|
EU |
3,4 |
0,8 |
1,4 |
9,2 |
6,5 |
3,2 |
|
Németország |
1,8 |
-0,4 |
1,1 |
8.7 |
6,4 |
2,8 |
|
Spanyolország |
5,5 |
2,2 |
1,9 |
8,3 |
3,6 |
2,9 |
|
Franciaország |
2,5 |
1,0 |
1,2 |
5,9 |
5,6 |
2,7 |
|
Olaszország |
3,7 |
0,9 |
0,8 |
8,7 |
5,9 |
2,9 |
|
Hollandia |
4,3 |
0, |
1,0 |
11,4 |
4,7 |
3,0 |
|
Lengyelország |
5,1 |
0,5 |
2,7 |
13,2 |
11,4 |
6,1 |
Az összehasonlítás kedvéért legyenek itt a megfelelő magyar adatok is. Ezek a Corvinus Egyetemen folyó kutatások során keletkeztek. Az itt bemutatott adatsor azon az egyre kevésbé hihető feltevésen nyugszik, hogy 2023 végére megállapodás jön létre végre az EU intézményei és a magyar állam között a jogállamisági eljárásban. Akkor tehát elvileg megkezdődne a függőben levő uniós alapokhoz és kedvezményes hitelhez való tényleges hozzáférés. Ez ismerten optimista változat, amelyhez az alábbi makropályát lehet felrajzolni:
Magyarországi makrogazdasági adatok
|
|
GDP-volumenváltozás (százalék) |
Infláció (éves, százalék) |
||||
|
|
2022 |
2023 |
2024 |
2022 |
2023 |
2024 |
|
Magyarország |
4,6 |
-0,5 |
2,3 |
14,5 |
17,9 |
6,7 |
Ha az uniós pénzekhez való hozzáférést tartós bizonytalanság övezi, vagy pláne, ha azok a pénzforrások egyértelműen bedugulnak, akkor a magyar gazdaság növekedési pályája megtörne. Ezt egyébként a hitelminősítő intézmények egyértelművé tették a legutóbbi rating-döntéseik során.
A helyzeten egyáltalán nem javítana az ázsiai működőtőke felé való fordulás. Ez már korábban is tudható volt. Ám most már politikai nyilvánosságra került az EB elnöke által kifejtett komoly fenntartás a nem fair kínai üzleti gyakorlatokkal szemben. Az Unió állapotáról szóló beszéd elhangzása után még tisztábban látszik, hogy milyen zsákutcába halad nagy sebességgel a mostani magyar szerkezetpolitika.
A magyar politikai vezetés kezében vannak taktikai kártyák, azokkal meg lehet nehezíteni von der Leyen és a jelenlegi Bizottság mandátumának meghosszabbítását. Azon viszont aligha lehet változtatni, hogy a jelek szerint a nagy gazdasági körök, a meghatározó országok elszánták magukat az eddigi sem-hús-sem hal attitűd megváltoztatására. A magyar politika csak súlyos önsorsrontás árán folytathatja az eddigi különutas gyakorlatot.
A világ, benne Európa fordul – ezt világossá tette az EB elnökének a beszéde. A magyar politikai vezetés fontos felelőssége, hogy ennek megfelelő saját igazodó-alkalmazkodó döntéseket hozzon – mielőbb.
