Ahhoz, hogy Európa a maga 450 milliós lakosságával, 15 trillió eurós gazdaságával érvényre juttassa az erejét és képességeit, új módon kénytelen viszonyulni a glóbusz többi szereplőihez. Válságos időkben a kölcsönös függésből könnyen kiszolgáltatottság lesz – ezt megmutatta a Covid-járvány, amikor hirtelen kiderült a politikai döntéshozók számára az iparági szakemberek által ismert tény, hogy egy sor fontos közbenső termék és készáru az antibiotikumoktól és orvosi maszktól a napelemekig és technológiai kütyükig szinte kizárólag Kínából szerezhető be.
Az akkori tülekedés áruért, szállítási kapacitásért, tengeri konténerért felhajtotta az árakat, és nagyban hozzájárult a 2021-től nekilendülő inflációhoz. Egyben leckét is adott a politikai stratégáknak. A maga otromba módján Trump már jóval korábban megkezdte a külkereskedelmi korlátok visszaállítását a kínai relációban: vámemelésekkel, piacra lépési korlátokkal sokat visszavett azokból a kedvezményekből, amelyeket még jóval korábban, egészen más kínai belpolitikai viszonyok és nemzetközi versenypozíciók között megkapott a Kínai Népköztársaság, mint sok más „emerging market”.
