Még Trump győzelme előtt, de már a félévi tényadatok ismeretében készült el az Európai Bizottság 2024 őszi gazdasági kitekintése a 2025-26-os időszakra. A magyar média leginkább azt észrevételezte, hogy a jelentés pesszimista a magyar gazdaság jövő évi növekedési kilátásait illetően. Valóban, sokkal visszafogottabb a magyar fejezet, mint a notóriusan nagyot mondó magyar kormányzaté. Igaz, még a „ki tud a legtöbbet ígérni” versenyben élen álló Nagy Márton miniszter is visszavett újabban a „három-hat százalékos növekedés” szövegéből; a költségvetés törvény tervezetébe beállított hivatalos jövő évi GDP-adat „csak” 3,4 százalék. Ám így is tátongó a szakadék: az Európai Bizottság 1,8 százalékra teszi a 2025-re prognosztizált növekedést.
Már megint „Brüsszel”? Nem egészen, mások is hasonlóan látják újabban. Láthatóan minél későbbiek a kutatóintézetek, nemzetközi szervezetek hazánkkal kapcsolatos prognózisai, annál mérsékeltebbek a várt növekedési indexek.
Megemlíthető a nemzetközi hitelminősítő Fitch esete: még a nyári előrejelzésükben egészen szép dinamika szerepelt: 3,8 százalékos növekedés 2025-ben, 3,7 százalék 2026-ra, addig a szeptemberben közzétett prognózis már 3,4 (2025) és 3,5 százalék (2026). Ez még mindig kedvező; lényegében visszahozza a kormány növekedésiterv-számait. Talán nem függetlenül attól, hogy a nagy hitelminősítők rendszeresen konzultálnak a kormányokkal az általuk kiadott minősítés (rating) mögött álló makrogazdasági pálya ügyében.
Csakhogy. A Fitch még az idén októberben is 1,4 százalékos növekedéssel kalkulált 2024-re: ez sokkal lejjebb van a júniusban közzétett 2,3 százalékos idei várható növekedési indexnél, ám nyilvánvalóan irreális ez az adat. Azóta kijött egy újabb recessziós negyedév; a kérdés már leginkább csak az, hogy a fél és egy százalékos sávon belül hova esik majd a tényadat. Emlékeztetőül: az év közepéig a kormányzati megszólalások éves 4 százalékos (és nem 1 százalék alatti) növekedésről szóltak.
Láthatóan nagyon kockázatos lenne komolyan venni a hatóságok által közzétett gazdasági adatokat. A kormányzat növekedési ügyben – valamint az inflációs indexet, a költségvetési hiányt tekintve – évek óta rettenetesen mellélő. Az éves terv-adatokra már azért sem lehet hagyatkozni, mert eleve bizonytalan az a bázis, amelyhez hozzámérik a tárgyévi növekedési ütemet. Ha pedig a bázisadat valótlan, akkor az arra épülő minden számítás problematikus.
Most már a kormány sem vár sem 4, sem pedig 2 százalékot idénre. Ami az ütemcsökkenés indoklását illeti: volt már a háború, noha az nyilván nem vadonatúj és nem is magyar-specifikus tényező, majd jött a nyár végi dunai árvíz, és legfőképpen a külvilág, benne a német konjunktúra cudar állapota.
Ezekből a magyarázatokból a német és a magyar gazdaság közötti szoros kapcsolat miatt az utóbbi tételnek lehet tényleges jelentősége. Nézzük meg ezért a magyar fejezet áttekintése előtt, hogy az Európai Bizottság elemzői milyennek látják az európai gazdaság eddigi útját és várható teljesítményét, különös tekintettel Németországra. Továbbá minket a térségi viszonyok, a velünk összemérhető fejlettségű országok adatai is különösen érdekelhetnek.
A Bizottság elemzői úgy látják, hogy az európai konjunktúra fokozatos javul: idén 0,9 százalék lesz a gazdasági növekedés, 2025-ben némileg javul az ütem és további szerény emelkedés várható 2026-ban. Tagországonként eléggé eltérnek a mértékek: Németország idén stagnál, és lassan kezd csak közeledni az EU átlagához, a közép- és kelet-európai térség országaiban mind az uniós átlag feletti gazdasági növekedési ütem várható (kivétel az idei évben Magyarország). Nyilván a térség minden gazdasága kötődik a német gazdasághoz, de önmagában ebből a tényből nem lehet levezetni a középtávú pályát.
Nézzük meg a bizottsági dokumentum magyar fejezetét.
Ami a médiát is elérte: a bizottsági modellekből idénre 0,6 százalékos, roppant szerény növekedés jön ki. Ezzel a tavalyi visszaesés mértékét nem lehet kompenzálni; azaz két esztendő elmúltával a gazdasági teljesítmény marad a 2022-es szint alatt.
Ám nem ez a táblázatban bemutatott adataink között a leginkább figyelemre méltó. Sokkal inkább az, hogy
- hosszabb távot (a 2005 és 2020 közötti éveket) tekintve a bruttó hazai termék (GDP) átlagosan még 2 százalékot sem elérő ütemben növekedett. Amikor tehát a magyar gazdaság tartós, fenntartható (tehát nem átmenetileg kierőltetett) növekedési tempójáról van szó, akkor szem előtt kell tartani a két százalék alatti értéket. 2023-2024 a természetes képesség alatti időszak, a maga korrekciós jellegével, amit várhatóan valóban követhet egy ennél nagyobb ütemű időszak. De ez nem a „három-hat százalékos” növekedés gazdasága.
- A 2023-2024 közötti pangásos évek alatt a közép- és kelet-európai térség országai jobb növekedési eredményt mutatnak fel. Akik előttünk voltak az egy főre jutó GDP-t tekintve, még inkább elénk kerülnek; ez tovább ronthatja Magyarország külső megítélését, esetleg kihathat a hitelminősítésre. 2025 után lehetséges némi „szépítés”, de 2026 azért elég messze van még.
- Különösen sokat mond a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) alakulása. Míg a GDP az ország területén előállított hozzáadott értéket regisztrálja, amiben nagy külföldi tőketulajdoni hányad esetén jelentős részt tesz ki a külföldeket illető jövedelem (profit, kamat), addig a GNI a rezidensek (magyar családok és vállalkozások) jövedelmét mutatja. A nemzeti jövedelmet növeli a külföldről kapott segély, transzfer (ilyen jellegű az EU-támogatás), és a kinti magyar vendégmunkások által hazautalt megtakarítás, a magyar cégek repatriált nyeresége. Ezeket a tételeket is beszámítva egy árnyalattal jobb volt a bemutatott másfél évtizedes előélet; ám 2023 rosszabb. És 2024-ben a hazai jövedelmeket tekintve lényegében nincs semmi növekedés.
- Hogy a brüsszeli modellezők hogyan vetítik előre az EU-tól kapható transzferjövedelmek alakulását, és mit feltételeznek a vendégmunkások jövedelem-repatriálási mérlegéről, azt nem tudni. Az viszont lényeges vonatkozás, hogy a hazai (rezidens) gazdasági szereplők jólétének alakulását a GNI jobban írja le, mint a GDP. Pedig valamilyen oknál fogva a magyar politikai vezetés láthatóan az utóbbit hajszolja, ütemének megemelésére hivatkozik akkor, amikor gazdaságélénkítő célok fogalmaz meg, akciókat jelent be.
- A magyar gazdaság meglehetősen inflációs; ilyen volt már a poszt-Covid időszak nagy infláció hulláma előtt is. A modellezők a továbbiakban sem számolnak azzal, hogy az európai normának számító (éves 2 százalékos) árváltozási pályára rátérjen Magyarország.
- A magyar államadósságnak a hazai össztermékhez mért aránya a 70 és 80 százalék közötti sávban mozog; ez a legnagyobb az összes volt tervgazdaság között, és nagyobb, mint Németországé. Ez teher a magyar társadalmon, gazdaságon, és az egyik magyarázó oka a költségvetési bajok makacs újratermelődésének: a kamatkiadások folyamatosan ránehezednek az állami költségvetés kiadási oldalára.
Az áttekintett elemzés és prognózis egyike a legutóbb közzétett hasonló munkáknak. Hogy a valóság mind Európa egészében, mind minálunk ténylegesen hogyan alakul majd, az rengeteg befolyásoló tényezőtől függ. Ami jelenleg a bizonytalanságot növeli és a magyar növekedési várakozásokat még lejjebb vonja, az nem Németország helyzete és politikájának lehetséges alakulása. Trump választási győzelme nyomán a külkereskedelmi feltételek romlanak Európára nézve is, ez pedig a mi rekordméretű külső nyitottságunk mellett súlyos rizikótényező.
Az importdrágulás és a várhatóan növekvő amerikai államháztartásihiány-hányad együttese felfelé mutató kockázat az amerikai infláció és kamatszint dolgában, és kellemetlen hatással lehet a nemzetközi kamatok mértékére, és így a magyar kamatszintre is. Ami tehát még 2024 októberében reálisnak látszott, akár hamarosan felülvizsgálatra szorulhat a gazdasági növekedésünkre ható kedvezőtlen tételek miatt.
A Benchmark rovat cikkei itt olvashatók el.
