A 2023-as recessziós év volt, ezt tudtuk és érezni is lehetett, hiszen nagy volt a fogyasztás-visszaesés, széles rétegeknek csökkent az életszínvonala, főként a megelőző (választási) évhez mérve. Az ütemesés, majd a visszaesés („negatív növekedés”) már 2022 nyarától megindult a kormányzati megszorítások révén és a megelőző időkben kizúdított lakossági és vállalati támogatások miatti pénztöbblet felszívódásával – amihez pedig a belobbanó infláció hathatósan hozzájárult.
A kormányzati körökben élt a remény, hogy 2022 második felében, 2023 elején ez a korrekció lezajlik, és a magyar gazdaság visszatér valamilyen növekedési pályára. Valamilyenre – de semmiképp sem a 2020 előttire. Hiába hangzik el visszatérően politikusi körökből (leginkább Nagy Márton minisztertől) célként a korábbi növekedési ütem újbóli elérésnek a célja; annak nincs semmilyen realitása. Ezt nyugodtan kimondhatjuk, a KSH most közzétett második GDP-becslése alapján.
Igaz, már 2023 sem úgy alakult, ahogy a kormány remélte, és amilyen makrogazdasági adatokra (egyebek között másfél százalékos gazdasági növekedésre) alapozta az éves költségvetést. Az évközi termelési adatok, a fogyasztási mutatók alapján a nyárra bizonyos lett, hogy mindenképpen recesszióban volt a magyar gazdaság.
Ami elég váratlan volt, az a termelési oldalon az ipar tartós gyengélkedése, amihez a korábban túlpörgetett építőipar teljesítményesése társult. A jelentős 2023-as visszaeséstől a rendkívüli mezőgazdasági teljesítmény-megugrás mentette meg az országot: itt az ingadozó agrártermelés szerencsés tavalyi megnövekedése és a világpiaci (meg a hazai) mezőgazdasági árak drasztikus megemelkedése találkozott: ritka gazdaságstatisztikai eset, hogy egy évben a mezőgazdaság hozzáadott értéke 68 százalékkal nőjön az előző évhez képest: ez történt nálunk 2023-ban. Ugyanezen évben a szolgáltatási szektorban 1,6, az iparban 5,2, az építőiparban 5,6 százalék volt a létrehozott érték csökkenése.
A felhasználási oldali mutatók is világosan mutatják a 2023-as év rendkívüli jellegét: a háztartások tényleges fogyasztása 1,2 százalékkal csökkent, de esett a bruttó felhalmozási volumen is 14,4 százalékkal (nagyot zsugorodtak a beruházások, készletek). Eközben a külkereskedelem, amely roppant előnytelenül alakult a megelőző évben, jelentős korrekción esett át: 2023-ban az export volumene stagnált (mínusz 0,1 százalék), az importé 5,1 százalékkal csökkent. Szerencsére a nemzetközi cserearányok tavaly már nem voltak annyira borzasztók, mint 2021 végétől 2022 során, így a rendelkezésre álló hazai jövedelmet nem szívták le a ránk nézve előnytelenül alakuló külkereskedelmi árak, bár például a szerencsétlenül megkötött energiabeszerzési szerződések révén jelenleg is nagy árveszteség éri az országot.
Ha mind a fogyasztás, mind a beruházás volumene ekkorát esett, hogyan nem lett nagyobb a 2023-as visszaesés? A nyers adatok szerinti 0,9 százalék (vagy a statisztikai kiigazítással 0,7 százalékos) visszaesés azért nem ment fel ennél nagyobbra, a GDP két-három százalékára, mert a bruttóhazaitermék-mutatón javít a nettó export, mint felhasználási tényező.
A felhasználási oldali tételek az elmúlt években gyorsan változtak, és a hullámzások elég jól követték az elmúlt időszak eseményeit és politikai intézkedéseit. A 2020 tavaszán megszakadó hosszú konjunktúraszakaszban a lakossági fogyasztás és a beruházási tevékenység még egyaránt fűtötte a gazdasági növekedést, némi importtöbblet mellett, ám akkor beütött a Covid-válság: minden esett. Jött a rákövetkező helyreállás, ismét növekvő fogyasztással, felhalmozással, és még a nettó export is pozitív értéket vett fel.
Erre következett viszont egy nyilvánvaló politikai intervenció, a 2022. tavaszi választást megelőző kiköltekezés. Az pedig a második negyedévben páratlan felhasználás-növekedést hozott, hatalmas lakosságifogyasztás-megugrással, amihez felpörgetett beruházási hullám társult – amíg rá nem léptek a fékre 2022 nyarán-őszén. A beruházások zsugorodása már lefele tolta a felhasználási oldalt, idővel a lakossági pluszpénzek is elfogytak, és 2023 elején nagyot esett a lakossági fogyasztás is. A tavalyi naptári év GDP-jének komoly visszaesését a nettó export adatsora fékezte meg. Amögött viszont nem a kivitel dübörgése áll, hanem az export stagnálása és a behozatal komoly zsugorodása. Ez az állapot nem ígér jót 2024-re.
Ezen a bázison kettő százalékos idei növekedés néz ki – erőltetés nélkül. Van azonban erőltetési szándék. Nagy Márton megnyilatkozásai szerint: „fokozatosan visszatérünk a 4-5 százalékos növekedési pályára”.
A magyar gazdaság azonban korábban sem volt ilyen növekedési pályán, még igen kedvező külső feltételek között sem. Négy százalékos és afeletti gazdasági növekedést a 2004 és 2006 közötti három évben ért el Magyarország – a gyurcsányi költségvetési túlköltekezés, devizahitelezés idején. Ezt 2006 után kényszerű kiigazítás követte, 2009-ben már méretes visszaeséssel; egészében véve hét év jött 2006-ot követően negatív vagy legfeljebb éves kettő százalékos GDP-adattal. A mai visszatekintés szerint aranykor 2017-2019 között volt, amikor valóban 4 százalék fölé is ment a növekedési ütem: rendkívüli kedvező külső viszonyok és rekordmértékű EU-s forrásbeáramlás mellett. De azt is ennél jóval gyengébb évek előzték meg és követték. Nincs olyan pálya, amelyre vissza lehetne térni.
Ettől függetlenül a növekedés erőltethető költségvetési stimulussal, ám az komolyan emelné a gazdaság-finanszírozás kockázatait. A magyar állam hitelkockázati besorolása ismert módon törékeny, noha a japán hitelminősítő intézmény éppen most erősítette meg a magyar szuverén ratinget (igaz, a due diligence eljárás bizonyára még azelőtt történt, hogy felszínre került volna az idei államháztartásideficit-cél feladása).
A kamarai évnyitó rendezvényen egyszerre kellett a résztvevő potentátoknak szembesülni a mára előállt helyzettel, benne a tavalyi recesszióval és az idei gyenge évkezdettel, a növekvő munkanélküliséggel. A helyzethez kellene hát szabni a kormányzati terveket – ha nem jönnének megint választások. De jönnek, ezért bizony meglehet, hogy nyárig mégis gazdaságélénkítési eszközök bevetésével próbálkoznak. Ám nagyon is meglehet, hogy akkor az év derekán nagy megszorító kiigazítás válik szükségessé a finanszírozási terhek gyors növekedése és/vagy a forintárfolyam gyengülése miatt.
