Amint a Draghi-jelentés világosan kimondta, a költségérzékeny gazdasági ágakban (ilyen az elektromos autók termelése) méretet kellene emelni (összeolvadással, felvásárlással) - írja lapcsoportunk, a Klasszis Média állandó szerzője, Bod Péter Ákos laptársunk oldalán, a Privátbankáron. A kereskedelempolitikai védelem sosem lesz elég, ha nem folytatódik a piaci konszolidáció ebben az ágazatban is; ez az olasz, spanyol, francia és bizonyos módon a brit ipar (és az európai iparpolitika) nagy kihívása lesz.
A másik: Németország politikai és gazdasági súlya nagy, de nem visz mindent Európában. Magyarországot pedig kár is említeni, hiszen csekély a szavazati arányunk (bár háromszor akkora az Európai Tanácsban, az Európai Parlamentben, mint az európai GDP-ből való részesedésünk). A magyar EU-elnökség ideális esetben adhatott volna valami pluszt a koalícióépítésben (mondjuk a lengyelek, románok, csehek átcsábításával, hiszen német relációs járműipari kitettségük alapján legalább is kétlelkűek lehettek a most szavazásra feltett ügyben) – ezt az esélyt azonban, úgy gondolom, a magyar kormányfő a soros elnökség átvételének első hetében elvesztette.
A harmadik: az még nem világos, hogy a megemelt vámvédelem mellett a kínai cégek ár-kalkulációja (és a mögöttünk tornyosuló kínai pártállam politikai kalkulációja) milyen eredményt hoz ezekben a hetekben. A megsértett nagyhatalmi gőg vagy a praktikus kereskedési érzék kerül-e felül? Az utóbbi esetben folytatódhat az európai kereskedelmi és működőtőke-jellegű kínai behatolás, csak legfeljebb sokkal lassabban. Ha azonban a francia konyakon túlra kiterjedő ellenválasz születik Kína részéről, akkor az új fejezetet nyit.
A magyar gazdaság szempontjából, különös módon, ez a sajnálatos fordulat lenne kedvezőbb. Akkor ugyanis megszakadna az „erőltetett (jármű)iparosítás” folyamata, amely a magyar adottságokhoz nem illeszkedik, komparatív hátrányunkra való. Az eddig adott százmilliárdos állami támogatást veszteségként le kell írni. De legalább nem keletkezik olyan termelési, logisztikai és környezetterhelési púp, amelyet a következő generációknak hordoznia kellene.