Leegyszerűsítő, mégis praktikus munkamodell egy ország közjogi berendezkedésének és a részvénytársaságok működésének párhuzamba állítása. A tulajdonosok (választópolgárok) a rendes vagy rendkívüli közgyűléseken (általános, időközi vagy előrehozott országgyűlési választásokon) ítéletet mondanak az igazgatótanács (Országgyűlés), illetve ezzel szoros összefüggésben a vezérigazgató (miniszterelnök) teljesítményéről. Arról kell tehát döntést hozniuk, hogy a tőkebefektetésük után kapott osztalékkal (munkabefektetésük után kapott keresettel) mennyire elégedettek, pontosabban hogy ennek szintje igazolja-e az igazgatósági fizetések (képviselői tiszteletdíjak) szintjét. Jól ismert jelenség persze az, hogy a kisrészvényesek szervezetlen és alulinformált többségének érdekérvényesítő képessége nagyságrendekkel kisebb, mint a részvénypakett kisebbségét, de azt szervezett módon birtoklóké. Az írás célja tehát a közgyűlés tájékoztatása néhány alapvető fontosságú információról.
Képviselői tiszteletdíjak és nemzetgazdasági keresetek
Egy 2018-as törvénymódosítás óta az országgyűlési képviselők tiszteletdíja a tárgyévet megelőző év nemzetgazdasági havi átlagos bruttó keresetének háromszorosa (ezt kapják tárgyév márciusától a következő év februárjáig). Ez de facto csak az alapjuttatás, hiszen bizottsági helyekkel már ennek az összegnek – a bizottság típusától és/vagy a bizottsági tagsághalmozástól függően – az 1,2-1,4-szeresére jogosultak. Mivel az Országgyűlésben 16 állandó bizottság van, ezért minden állampolgár megnyugodhat, hogy a képviselők túlnyomó többsége (de az is lehet, hogy mindegyike) megkapja legalább az átlagkereset x 3 x 1,2 forintos havi apanázst. Ehhez jön még a lakhatási támogatás, a bemondásra, azaz igazolás nélkül elszámolható üzemanyagköltség-térítés stb. Cseresznye a habon, hogy a különböző ellátmányok, így a tiszteletdíj alapját képező „átlagkeresetet” csak a legalább öt főt foglalkoztató vállalkozásokban (teljes munkaidőben) alkalmazottak körét figyelembe véve, vagyis a sokasághoz képest egy magasabb kereseteket tartalmazó minta alapján számolják. Csak ez önmagában több tízezer forintos többletet jelent.
Vessük össze a bruttó képviselői tiszteletdíjakat az egyes gazdasági tevékenységek végzésével szerezhető bruttó átlagkeresetekkel! Ez egy konzervatív megközelítés, hiszen rengeteg, lényegében automatikus képviselői juttatást így nem is veszünk figyelembe. Az 1. ábrán a TEÁOR ’08 szerinti 19 nemzetgazdasági ág (A-S) bruttó átlagkereseteit tüntettem fel, kiemelve két, az érdeklődés homlokterében lévő ág (oktatás, valamint humán-egészségügyi és szociális ellátás) értékét, illetve magát a nemzetgazdasági átlagot. Ezen idősorok valamennyi munkáltatónál (teljes munkaidőben) alkalmazottak kereseti adatain alapulnak, így pontosabb képet adnak a valós viszonyokról (a Központi Statisztikai Hivatal öt fő feletti szűrésben egyébként sem ad közre ágazati bontású havi statisztikát).
1. ábra: Átlagkeresetek az egyes nemzetgazdasági ágakban és az országgyűlési képviselők tiszteletdíja (ezer forintban)
Forrás: 2012. évi XXXVI. tv., KSH, szerzői számítás
Az ábra különösebb magyarázatra nem szorul. Míg az ágak átlagkeresetének zöme a troposzférában tömörül, illetve néhányuk a sztratoszférába is eljut, addig a képviselői tiszteletdíjak tartósan a mezoszférában mozognak. Sőt, lassan átlépnek a termoszférába. A távolodási sebesség képletesen szólva olyan nagy, hogy a relativisztikus Doppler-eltolódás nyomán az átlagos keresetű megfigyelő számára a „honatyák” a korábban megszokottnál is vörösebbnek tűnnek.
Az összes nemzetgazdasági ág közül csak egyben (közigazgatás, védelem; kötelező társadalom-biztosítás) tudta meghaladni a kereset a képviselői alaptiszteletdíjat, és ott is csak egyetlen hónapban, mégpedig 2022 februárjában, a hathavi fegyverpénz kiosztásánál. A villamosenergia-, gáz-, gőzellátás, légkondicionálás, illetve a pénzügyi, biztosítási tevékenység ágakban viszonylag nagy gyakorisággal jelentkező kifizetési csúcsok e plafon áttöréséhez nem voltak elegendők. Igaz, ez utóbbiaknál a kifizetéseket korlátozza a (fél)kemény költségvetési korlát, vagyis itt nem elég csupán egy kormányrendeletnyi nekibuzdulás.
Az oktatás, illetve humán-egészségügyi és szociális ellátás ágak kereseti helyzete átlagos vagy az alatti. Bár az oktatás relatív pozíciója a közelmúltban némileg javult, a keresetemelkedés csupán a nemzetgazdasági átlaghoz történő felzárkózáshoz volt elegendő. Az egészségügyi és szociális ellátás esetében a helyzet lényegesen rosszabb, igaz, ezen ág nem homogén. Az egészségügy keresetei a korábban lezajlott emelések nyomán a nemzetgazdasági átlag fölött, míg a szociális ellátórendszer keresetei jóval az átlag alatt vannak. Érdekességképpen, a 2020-as nyári (Covid-járvány alatti) kiugrás mögött az egészségügyi dolgozónknak nyújtott, fejenként félmillió forintos egyszeri juttatás áll.
Egy kis analízis és a javaslat
Nem nehéz belátni, hogy két ugyanolyan ütemben növekvő, de más szintről induló juttatás közötti távolságnak nincsen határa, azaz
ahol xt jelöli az átlagkeresetet (∆xt/∆t > 0). Mi annak a racionalitása, hogy a képviselői tiszteletdíjak távolodását még csak átmenetileg sem befolyásolja semmilyen reálmegfontolás?
Ha üzleti racionalitásból indulnánk ki, álláspontom szerint a reálhozamért járna az igazgatósági bónusz. Vagyis például tízszázalékos infláció melletti tízszázalékos keresetemelkedés esetén nem változna az aktuális képviselői tiszteletdíj. Ezen első megközelítésen persze két okból érdemes finomítani. Egyrészt, a fogyasztóiár-index felfelé torzít, tehát valójában a kiinduló példa esetében is megbújhat egy egy-két százalékos reálkereset-emelkedés. Másrészt, a jelenlegi monetáris paradigmában (a kamatpadlót elkerülendő, illetve a konvergencia miatt) indokolt némi infláció. Jelenleg a jegybank középtávú inflációs céljának középértéke 3 százalék. Mindezeket számba véve, és maradva a jelenlegi megközelítés keretei között, a következő képletet javaslom a t. évi országgyűlési képviselői alaptiszteletdíjak (yt) megállapításához:
Lehet persze számtalan módon tovább finomítani a képletet, például úgy, hogy a nagyobb inflációs többletet erősebben büntesse, vagy hogy vegye figyelembe a külső sokkokat is, például
ahol β ≥ 1 a büntetőfaktor, γt pedig egy külső referencia, például az átlagos EU-infláció.
Ilyen vagy ehhez hasonló képletek valamelyest pótolnák azt az eleddig hiányzó visszacsatolási mechanizmust, hogy az Országgyűlésnek igenis legyen felelőssége az infláció kapcsán, ha már minden eszköze megvan annak gerjesztésére. Nézzük meg konkrét adatokon, miként alakult volna e képlet alapján az alaptiszteletdíj az elmúlt öt évben, egyelőre 3 százalékos inflációs referenciával (2. ábra).
2. ábra: Országgyűlési képviselők alaptiszteletdíja a hatályos és a javasolt képlettel, valamint átlagkeresetek az egyes nemzetgazdasági ágakban (ezer forintban)
Forrás: 2012. évi XXXVI. tv., KSH, szerzői számítás
Látható, hogy a javasolt képlet jóval szorosabb kapcsolatot ápol a magyar realitással. Amikor az infláció a cél körül mozgott, a képviselői tiszteletdíj lényegében a régi képletnek megfelelő ütemben emelkedett volna. Amikor viszont elszállt az infláció, és azt nem követték le a keresetek, akkor – büntetőfaktortól függően – visszafogottabb növekedés vagy szinten tartás következett volna be. Minél magasabb a büntetőfaktor, a többletinflációs időszakok alatt annál jobban kordában van tartva a kamatos kamat miatti széttartás. Persze amint visszatérne az infláció 3 százalékra vagy az alá, a tiszteletdíj is visszaállna a most hatályos képlet szerinti pályára.
Amennyiben a referenciaparamétert időben változóra, mondjuk az átlagos EU-inflációra állítjuk be, akkor a képlet szerint a képviselők kizárólag a külső nyomást meghaladó hazai áremelkedésért kötelesek jótállni. Vagyis például egy globális energiaársokk begyűrűző hatásával nem, az a feletti résszel viszont el kell számolniuk. Ez analóg módon igaz alacsony globális inflációs környezetben is, tehát a képlet egy jó ösztönző arra, hogy olyan költségvetést kell megszavazni, ami a jó időkben nem továbbfűti a gazdaságot, hanem megtakarít a rossz időkre. Természetesen mindezek a jegybankkal történő együttműködés minél nagyobb olajozottságát is erőteljesen ösztönzik. Az időben változó referenciaparaméterrel számolt alaptiszteletdíjat (amelynél nem csak az EU-átlag, hanem Magyarország esetében is a harmonizált fogyasztóiár-indexszel (angol rövidítéssel: HICP) számolok) a 3. ábra mutatja.
3. ábra: Országgyűlési képviselők alaptiszteletdíja fix és változó referenciaparaméter mellett (ezer forintban)
Forrás: 2012. évi XXXVI. tv., KSH, Eurostat, szerzői számítás
Az első években tehát, amikor a nagyon alacsony EU-inflációt több százalékponttal meghaladva fűtötték a magyar gazdaságot, a képlet a fix 3 százalékos referenciaparaméterrel számoló változathoz képest nagyobb nevezőt, így alacsonyabb képviselői tiszteletdíjat eredményezett volna. Azonban a második szakaszban, a háború nyomán kialakuló ársokk idején a képlet méltányosabb lett volna, hiszen a kisebb nevező és nagyobb átlagkereset-emelkedés kombináció nagyobb tiszteletdíj-emelkedéssel járt volna.
Végszó
2023. április 24-én a XVI. Szakma Sztár Fesztiválon maga a miniszterelnök tette világossá („Mi, szakmunkások”), hogy alapvetően az „államvezetés is egy szakma”, vagyis nem hivatott valamilyen paradigmatikusan más megközelítésre. Mivel a miniszterelnök egyúttal képviselő is, talán nem túlzás ezen értekezését kiterjesztően, azaz az Országgyűlésre is értelmezni. Most már tehát csak a szavak és a tettek közötti diszparitást kellene feloldani, amelynek nulladik lépése a tiszteletdíjak kérdésének rendezése. Azok a képviselők, akik egyébiránt nagy szószólói mondjuk az oktatás vagy az egészségügy területén alkalmazandó teljesítménybérezésnek, minden bizonnyal fel fogják karolni az ötletet, és zászlóvivői lesznek e törekvésnek.
