A tavalyi negyedik negyedév derekán is folytatódott az ipar mélyrepülése Magyarországon. Mint arrról beszámoltunk, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint éves és havi alapon is csökkent a szektor kibocsátása: októberhez viszonyítva 2 százalékkal, az egy évvel korábbihoz képest pedig 5,4 százalékkal esett vissza a termelés volumene.
Gyakorlatilag folytatódott az elmúlt években látott tendencia, nincs új a nap alatt. Ahogy ábránkon is látszódik, 2023 januárja, vagyis közel három éve, egyetlen kivételtől eltekintve (ami 2024 februárjára esett) mindig csökkent az ipari termelés az egy évvel korábbihoz képest.
Havi szinten már hullámzó teljesítményt láthatunk. Egy hónappal korábban a hullám tetejére kerültünk, hiszen októberben 0,5 százalékkal javult a szektor teljesítménye szeptemberhez képest. Sőt, augusztusról szeptemberre is javult az ipar teljesítménye, novemberben azonban visszatért a havi alapú csökkenés. Az éves alapú, 5,4 százalékos visszaesés pedig a mértékét tekintve a második leggyengébb adat 2025 folyamán. Csak februárban láthattunk ennél nagyobb, 8 százalékos mínuszt (márciusban pedig hajszálra megegyező, 5,4 százalékos csökkenést mért a KSH).
Egy kicsit döccent a kormányzati kommunikáció
Az ipar trendszerű visszaesését mi sem jelzi jobban, minthogy a termelés volumene jelenleg 8,5 százalékkal van a 2021. évi átlag alatt, újabb mélypontot elérve – emelte ki Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzője. Nagy János, az Erste makrogazdasági elemzője is egy hosszabb távú trendre hívja fel a figyelmet, megjegyezve, hogy az ipari termelés Magyarországon 2025 első tizenegy hónapjában 3,5 százalékkal volt kisebb 2024 azonos időszakához képest.
A csalódást keltő adatközlésre szinte azonnal érkezett a reakció a Nemzetgazdasági Minisztérium részéről. A kormány narratívája a megszokott, és „Brüsszel régóta elhibázott gazdaságpolitikáját”, az Európai Unió vezetése által erőltetett, hadigazdaságra való átállást, az Ukrajnának nyújtott pénzügyi támogatásokat és a német ipar gyenge teljesítményét emelik ki a legfőbb fékező tényezők között.
Apró szépséghiba, hogy novemberben a német ipar, ha nem is kapott szárnyakat, de nagy meglepetésre bővülni tudott. Magyarország toronymagasan legfőbb exportpartnere havi és éves szinten is 0,8 százalékos növekedést produkált. Emellett novemberben havi alapon jelentősen, 5,6 százalékkal bővültek az ipari rendelések Németországban, és a háromhavi rendelésállomány is 2,1 százalékos növekedést mutat a nagy megbízások nélkül, amely a kilábalás kezdetét jelentheti – emelte ki kommentárjában az MGFÜ Gazdaságelemzési Központ vezető makrogazdasági elemzője.
Fotó: Depositphotos.com
Molnár Dániel ugyanakkor azt is megjegyzi, hogy „a konjunktúraindexek továbbra sem jeleznek érdemi javulást a német üzleti hangulatban, miközben a várt fiskális élénkítéssel kapcsolatos bizonytalanság továbbra is jelentős”. Ezért még nem lehet tisztán látni, hogy a magasabb fordulatszámra kapcsoló német költekezés hatásai milyen gyorsan tudnak átgyűrűzni az exporton keresztül a magyar gazdaságba.
Egy fecske nem csinál nyarat
Az ipari teljesítmény részleteit illetően továbbra is kettősség figyelhető meg. „A legnagyobb súlyú alágak közül a számítógép, elektronikai, optikai termék gyártás, illetve az élelmiszer-, ital- és dohánytermék-gyártás is bővült” – emeli ki a Nemzetgazdasági Minisztérium közleményében. Azt már Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzője jegyzi meg, hogy az élelmiszeripar vélhetően szokás szerint csak átmenetileg csatlakozott a növekedést mutató alágazatok sorába.
Arról pedig hallgat a tárca, hogy a jármű- és a villamosberendezés-gyártás ismét visszaesést mutatott. Az autóipar lejtmenete különösen fájó lehet a Magyar Nemzeti Bank (MNB) tavaly decemberben közölt Inflációs jelentésének fényében. Ebből az derül ki, hogy 2025 harmadik negyedévében, 2022 azonos időszakához képest Magyarországon több mint 14 százalékkal csökkent a szektor kibocsátása, miközben a régiónkban Lengyelországban és Csehországban dinamikus, Szlovákiában pedig enyhe növekedés volt megfigyelhető. Az MNB jelentéséről bővebben ebben a cikkben olvashatnak:
A járműgyártás helyzetének javulásába vetett hitet a szeptemberben átadott debreceni BMW-gyár csillantotta fel. Ismét kiderült azonban, hogy „egy fecske nem csinál nyarat” – reagált Virovácz Péter. Az elemző megjegyzi, hogy a termelés felfuttatása persze időt vesz igénybe, és a BMW üzemében beinduló gyártás még biztosan nem érte el azt a szintet, ami megmozgatná az ágazati mutatókat. „De azért így is csalódást keltő a friss adat” – tette hozzá.
Az ipar teljesítményének kettőssége abban is megfigyelhető, hogy a kormány által előszeretettel hangsúlyozott (és valóban meglévő) külső tényezők mellett belső okokra is visszavezethető a szektor gyengélkedése.
„Ezek között említhetjük a magas energiaárakat a cégek számára, illetve a jármű- és akkumulátorgyártás túl nagy szerepét” – írta kommentárjában a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza. Regős Gábor is megemlíti a gyenge külső kereslet, bár azt sem szabad elhallgatni, hogy a német járműgyártás teljesítménye novemberben már 7,8 százalékkal meghaladta az előző havit. „Remélhetőleg ez előbb-utóbb a magyar adatokban is megjelenik”.
A járműgyártás ismételt, tartós visszaesésében Molnár Dániel elsősorban a visszafogott külső keresletet hibáztatja. A Gazdaságelemzési Központ elemzője szerint ugyanakkor a villamosberendezés-gyártás (ahová az akkumulátoripar is tartozik) fordulóponthoz érkezett. „November lehetett az utolsó hónap, amikor csökkenést regisztrált a KSH. Az alág teljesítménye tavaly év végén szakadt be, így a bázishatások, valamint a belépő kapacitások miatt a következő hónapok már érdemi bővülést mutathatnak” – tette hozzá.
Máris veszélyben a 2026-os tervek?
A vártnál gyengébb novemberi adat fényében Regős Gábor szerint szinte borítékolható, hogy az ipar a tavalyi negyedik negyedévben is visszahúzta a gazdaság teljesítményét. „Nem kizárt, hogy a GDP ismét elmaradjon a várakozásoktól (a kormány szerint ez a 2025-ös évre vonatkozóan 0,5 százalék – a szerk.). Történik mindez a jelentős állami támogatások és a gazdaságpolitikai kulcsszerep ellenére” – fogalmaz az elemző.
Regős szerint látszik azért, hogy vannak jól teljesítő iparágak is, ezért szerinte érdemes „kialakítani egy diverzifikáltabb gazdasági szerkezetet, ahol a járműgyártás súlya kisebb, más iparágaké és a szolgáltatásoké – különösen a magasabb hozzáadott értékűeké pedig nagyobb”.
Virovácz Péter szerint még él a remény a legalább 0,5 százalékos, 2025-ös GDP-növekedéssel kapcsolatban, de ehhez minden szektortól erős évzárásra lenne szükség. Ha pedig ez nem így történne, és újabb negatív meglepetéseket látnánk, akkor az akár „a 2026. évi GDP-növekedésre vonatkozó (jelenleg 2,0-2,5 százalékos) kilátást is érdemben rontaná a gyengébb áthúzódó hatás miatt”.
Jönnek az új gyárak, egyet kifelejtett a minisztérium
Az ING Bank vezető elemzője szerint a novemberi ipari adat kapcsán jól látszik, hogy „a kapacitáskihasználtság nem mozdult el érdemben felfelé és a vállalatok zöme még mindig a kereslet és a megrendelések hiányára panaszkodik”.
Majd így folytatja: „bár vannak pozitív jelek Európa-szerte, hogy elindult valamiféle ciklikus felívelés az ipari teljesítményekben, ám mire ez begyűrűzik a hazai iparvállalatok rendelésállományába és megjelenik tényleges teljesítményjavulásként, az bizony időbe telik”. Virovácz Péter szerint a hazai felméréseken alapuló gazdasági, üzleti indikátorok inkább kincstári optimizmust sugallnak, az exportra termelő iparvállalataink rövidtávú kilátásai továbbra is borúsak, bizonytalanok.
Optimistább hangvételt üt meg Molnár Dániel, aki úgy véli, hogy 2026 egészében már bővülésre számíthatunk az ipari termelésben.
„A külső kereslet a várakozásaink szerint a tavalyinál némiképp kedvezőbben alakulhat, amelynek hatását a termelőre forduló nagyberuházások, mint a BMW, a CATL és a BYD, az év során fokozatosan ki is tudják majd aknázni”. Molnár szerint az orosz-ukrán háború lezárása különösen javítaná a szektor kilátásait, „az ipar fordulata pedig a gazdaság szélesebb rétegeinek is lendületet adna”.
Abban egyetértés van az elemzők között, hogy 2026-ban várhatóan több olyan nagy gyár indulhat el, amelyek érdemben javíthatják az ipar helyzetét. „Jelen tudásunk szerint három év visszaesés után a debreceni BMW-gyár mellé az év során belépő BYD-, CATL- és Mercedes-kapacitások a termelés bővülését kell, hogy eredményezzék 2026 egészében” – írta Nagy János. Még úgy is, hogy most januárban a kecskeméti Mercedes átmenetileg egyműszakos operációra váltott.
A Nemzetgazdasági Minisztérium az említett nagy jármű- és akkumulátoripari cégek mellett megemlítette még a debreceni SEMCORP és az EcoPro beruházását. Érdekesség, hogy a minisztérium ezúttal kihagyta a felsorolásból a 264 millió eurós állami támogatást is kapó Sunwoda kínai elektromosjárműakkumulátor-gyártó Nyíregyházán létesülő üzemét. A hazai kis- és közepes vállalkozásokat (kkv) célzó programokat – a Széchenyi Kártya fix 3 százalékos termékeit, a Demján Sándor Programot, a 150 új gyár programot és a 11 pontos vállalati adócsomagot – viszont nem mulasztotta el megemlíteni. Ezeknek a hatásáról ebben a cikkben írtunk részletesen:
Regős Gábor szerint az elemzők ismét meg tudják indokolni, hogy miért várható javulás 2026-ban a magyar ipar vonatkozásában. „Új gyárak, jobb német helyzet, egyedi hatások megszűnése, mint például a Mercedes modellváltása. A kérdés, hogy a fordulat ténylegesen bekövetkezik-e”. Ezek a bizonytalanságok kockázatot jelentenek az idénre várt gazdasági növekedés szempontjából is. „Bár az ismét gyenge 2025-ös bázis akár a vártnál nagyobb bővülést is hozhatna” – zárta gondolatait az elemző.
