Talán soha annyian nem vettek részt a Winelovers április eleji, hagyományosan a Corinthia Hotelben rendezett, nagyközönségnek szóló parádéján, mint idén. Kezdtek kirajzolódni a friss trendek: a nagy márkák sokszor profilt váltanak, termékkört bővítenek, egyre több borászat rukkol elő pezsgővel, habzóborral, „hazai proseccoval”. Nemcsak a Törley és a Francois kínálta itt patinás márkájú pezsgőit, de számos kisebb, ismeretlen borászat is. Mind több pincészet alakít ki a birtokán vendégházat, kisebb panziót.
Fotó: Depositphotos
Már sok éve méri fel, néhány nagy tekintélyű boros szervezet, mint a Winelovers, a Borászportál, a Vinoport és a Borkollégium a vásárlói szokásokat. A kutatás többek között olyan kérdésekre keresi a választ, mint például, hogy a hazai fogyasztók hol és milyen gyakorisággal isznak bort, hol szerzik be azokat, vagy, hogy mennyit áldoznak egy palackra.
Nos, ez utóbbi infláció és pénztárcafüggő, ugyanakkor mindig lesz egy olyan réteg, amely ínyenc módra kíváncsi az újdonságokra, például a biodinamikus, natúr borokra, amelyek egyre divatosabbak. Mint tudjuk, a Covid megváltoztatta a borfogyasztási szokásokat is, és az utóbbi időben az is megjelent több médiafelületen, hogy a fiatalok mintha kevésbé rajonganának ezért az italért, az alkoholmentes, félliteres, cicomázott limonádék, kézműves sörök és újfajta koktélok ugyanis egyre divatosabbak.
Bár a főváros környéke tele van jobbnál jobb borászati régiókkal, mint Budafok, Etyek, Páty, mintha a jó bor fogalma sokaknál leragadna a tokajinál vagy az egrinél. Pedig a főváros és környéke is számos meglepetést tartogat.
Egy ez év elején megtartott sajtótájékoztatón úgy fogalmaztak a szakemberek, hogy Budapest borászatának esszenciáját Budafok jelenti. A nyolc évvel ezelőtt indult Budafoki Pincejárat 2023-ban közel 13 ezer látogatót vonzott Budapest Bornegyedébe. Idén március első szombatjától ismét várják a bor és kultúra szerelmeseit. A 13 ezer látogató nem kevés, de nem is sok – ennél többen is kíváncsiak lennének erre a programra, ha tudnának róla.
Nem először hangzik el szakmai fórumokon és tájékoztatókon, hogy Budafok Budapest Grinzingje lehetne, de ez ellen a helyi borászok erősen tiltakoznak. Nem lehet a két helyszínt szerintük ugyanis összehasonlítani. Annyiban talán mégis – teszi hozzá az újságíró –, hogy a kerület és fő vonzereje megérdemelne sokkal több turistát. Természetesen ehhez az is kellene – ez sem újdonság – hogy a pincék rendszeres időközönként nyitva tartsanak. Másképp nem szervezhetnek rá az utaztatók vendégeket.
Ma már Magyarországnak nincs olyan szeglete, ahol egy-egy turisztikai programnak ne lehetne része a borkóstoltatás, és itt megint csak nem a hagyományos régiókról van szó. A Moszkva tértől, busszal, alig félórányira található a pátyi pincesor, ahol minden évben egyre több fiatal – sokszor pályát váltott, vagy azon töprengő – borásszal találkozhatunk. A soron számos régi pince üresen áll, és több az eladó is.
Fotó: Picasa
A Kemenes cukrászati birodalom tulajdonosa, Kemenes Edith pár éve vásárolt itt pincét, amelyet Cigány Pál építtetett, 1806-ban. Ez már önmagában kuriózum. A teljes felújítás hamar elkezdődött, a tulajdonos pedig rátalált – szerencsés egybeesés – egy ambiciózus fiatalemberre, Garádi Áronra, aki az Etyeki Kúria borász csapatának tagja.
Edith és Áron immár második éve dolgoznak együtt az üzemeltetésen és a cukrászat saját borának megteremtésében. A 29 éves fiatalember amellett, hogy némi szakmai kitérő után elvégezte a szakiskolát, Ausztráliában dolgozott négy hónapot egy borászatban.
Ez nem ritka: a külföldi kitekintést mind fontosabbnak érzi a hazai fiatal borászgeneráció, és ma már jobban adódik is lehetőség erre, mint a régmúltban.
Értesül-e a vevő a rangos díjakról?
Kérdés, mennyire vagyunk tájékozott és igényes borfogyasztók? Nos, kevésbé. Ennek az is az oka, hogy a számos külföldi és hazai szakmai díj ma még nem igazán vevőcsábító. Ehhez ugyanis az kellene, hogy a vásárlók értékeljék például, milyen bravúros eredményt értek el a közelmúltban a François pezsgők a világ egyik legjelentősebb borversenyén, a németországi Mundus Vinin.
Evezzünk hazai vizekre, tudjuk-e, ki érdemelte ki – Günzer Tamás – legutóbb az Év Bortermelője címet? És ma már nem ez az egyetlen hazai rangos elismerés: Bárdos Sarolta, a Tokaji borvidék borásza vehette át a Borászok Borásza díjat Rókusfalvy Pál nemzeti bormarketingért felelős kormánybiztostól. Nem beszélve most a régiós, megyei versenyekről. Mindez azonban sokszor a szakma berkein belül marad: a szupermarketekben például nem ártana kiemelt polcra helyezni a díjazott borászatok palackjait, fokozva az érdeklődést a minőségi termékek iránt.
Szervezzünk-e itthon nemzetközi borversenyt?
Ami a külföldi szerepléseket illeti, a magyar borászok rendszeresen részt vesznek a világ legnagyobb boros seregszemléjén – nem, nem Franciaországban vagy Olaszországban – hanem a düsseldorfi ProWein-en. Ilyenkor e német város a turizmus és a borok lázában ég: minden szállodában és étteremben partikat, kóstolókat, borvacsorákat szerveznek. A kiállításon pedig se szeri, se száma a különféle trade show-knak és tájékoztatóknak.
Lehet, hogy jót tenne a magyar borászatnak, ha megalapoznánk a jövőben egy hasonló nemzetközi seregszemlét? Merész lépés lenne és költséges, de turisztikai szempontból, és a magyar borászat rangját tekintve, hosszú távon biztos megtérülne.
