"Ma úgy tűnhet, hogy a magyar kormány szokatlan, sőt logikátlan döntések sorát hozza", írja a héten a Heti Válaszban Matolcsy György. A nemzetgazdasági miniszter szerint az, hogy a kormány szembeszáll a pénzpiaccal, a bankokkal, a monopolpiacot szerző multikkal, az unióval és más erős érdekcsoportokkal, "nem értelmetlen, csak szokatlan". Hogy értelmetlenek, vagy csak szokatlanok ezek a lépések, nem szeretnénk eldönteni, mindenestre jelentős mértékben ezeknek a lépéseknek köszönhetően 14 éves mélypontra süllyedt a magyar gazdaság beruházási volumene, ami igen komoly mértékben visszaveti nemcsak az aktuális GDP alakulását, de a magyar gazdaság jövőbeli növekedési lehetőségét is.
Már öt negyedéve csökken a beruházás
A kecskeméti Mercedes és a győri Audi óriásberuházásai, illetve az őket kiszolgáló beszállítók fejlesztése, valamint az EU-s pályázati pénzekből támogatott beruházások ellenére 2011 második negyedéve óta folyamatosan csökken a beruházások mértéke hazánkban. A helyzet súlyosságát jól mutatja, hogy ennél hosszabb, folyamatosan csökkenő volumenre legutóbb a 2008-as válságot követő időszakban volt példa: akkor előző évhez viszonyítva 6 negyedéven át csökkentek a beruházások 2005-ös átlagáron számítva.
Ez a trend már önmagában sem ad túl sok örömre okot, ám a beruházások alakulása nemcsak az adott negyedévi GDP szempontjából fontos, hanem a jövőbeli potenciális gazdasági növekedési lehetőséget is erősen meghatározza. Ha ugyanis a jelenben nem történik meg a termelõkapacitások fejlesztése, (vagy legalábbis szinten tartása, hiszen most valószínűleg inkább leépítése zajlik), akkor a válság elmúltával a kereslet növekedésére a kínálati oldal nem fog tudni rugalmasan (gyorsan) reagálni, ami egyrészt az árak (infláció) szignfikáns növekedését és/vagy a külkereskedelmi mérleg pozíciójának ismételt jelentős romlását hozhatja el (ha a magyar ipar nem tudja majd a keresletet kiszolgálni, akkor importra leszünk rászorulva). Ez utóbbi a nettó exporton keresztül a jövőbeli GDP-növekedést fogja majd vissza.
Természetesen a beruházások elmaradása a munkahely számának a bővülését sem segíti.
A béka fenekénél
Hogy a beruházási folyamatok súlyosságát jobban szemléltetni tudjuk, a KSH statisztikájából, amely 2005-ös összehasonlító árakon mutatja a beruházási volument, 1995-től kezdődően legyűjtöttük a második negyedév bruttó felhalmozásának összegét. A 2012 április, május és június hónapokra kimutatott 861 milliárd forint közel 100 milliárddal alacsonyabb az előző évi 950 milliárdnál és mindössze 10 milliárddal több a válság kirobbanását közvetlenül követő 2009-esnél és 23-mal a 1996-os minimumnál.
A helyzet súlyosságát még ennél is jobban szemlélteti a negyedéves adatok gördülő éves összege (az adott negyedév és az azt közvetlenül megelőző három negyedév összege). Az eredményül kapott grafikon már jól mutatja, hogy 1995-től 2001-ig szinte töretlen lendülete volt a magyar gazdaságban megvalósított beruházásoknak az évesített gördülő érték alapján, majd egy 2-3 éves lényegében stagnáló időszakot követően 2005-ig ismét lendületet vettek, ami kitartott egészen 2008 végéig, amikor is csúcsra jutott az érték: valamivel több 5500 milliárd forint értékben történt beruházás hazánkban. A kitört válság nem meglepő módon visszavetette a beruházási hajlandóságot, és egy év alatt közel 1200 milliárddal esett vissza ez a mutató, amikor elérte mélypontját.
Ezt követően rövid ideig lassú emelkedés bontakozott ki, a 2010 nyarán hatalomra került Orbán-kormány 2012 második negyedévére azonban újabb mélypontra vitte a vállalkozások beruházási kedvét. Persze, a történethez hozzátartozik, hogy a magyar kormány meglehetősen kedvezőtlen nemzetközi gazdasági környezetben végzi a feladatát. Ugyanakkor az igen gyakran (olykor visszamenőleges hatállyal is) változó magyar jogszabályi és adózási környezet, a "szabadságharc", a gyakori viták Brüsszellel, a lebegtetett tárgyalások az IMF-vel és az olykor meglehetősen ellenséges kormányzati retorika a külföldi tőkével szemben nem növeli hazánk iránt a külföldiek bizalmát. Szintén nem kedveznek a beruházásoknak a szektorális különadók, az adóváltozások (átlag és az alatti béreknél történt) bérköltségnövelő hatása és a magas betéti-, valamint hitelkamatok (ergo MNB-alapkamat) sem. Ráadásul a pénzügyi közvetítőrendszerünk (kereskedelmi bankok, magánnyugdíjpénztárak, befeketetési alapok) az elmúlt két évben igen komoly sérüléseket szenvedett el (különadók, "államosítás", végtörlesztés) és jelenleg képtelen betölteni azt az alapvető feladatát, hogy a megtakarításokat a beruházások irányába közvetítse.
Mindezek hatására 2005-ös árakon számolva a magyar gazdaságban 2012 második negyedévében megvalósított beruházások 3833 milliárdos gördülő évesített értékénél alacsonyabbra legutóbb14 (!) éve, 1998 első negyedévében volt példa: akkor 3814 milliárd forintos beruházás valósult meg.
Nem jók a kilátások sem
Ráadásul a kilátások sem túl fényesek, Suppan Gergely, a Takarékbank elemzője a második negyedéves beruházási adatok megjelenésekor elmondta: szerinte fordulatra a jövőben sem lehet számítani, mindössze a visszaesés mértéke mérséklődhet. Az egyre bizonytalanabb nemzetközi és hazai gazdasági kilátások nem indokolnak jelentősebb bővítéseket, a bankok pedig a vállalati hitelezés további szigorítását tervezik.
Székely Sarolta, Darth Vader
mfor.hu
