A befektetők és a spekulánsok világszerte fájdalmasan szisszentek fel, miután kedden a kínai Shanghai Composite index közel 9 százalékot esett, magával rántva az összes fejlődő - vagy durvábban fogalmazva, az óriásokhoz képest hazánkhoz hasonlóan jelentéktelen - piacot. Az esés azonban nem állt meg, és a nyugati illetve az amerikai tőzsdéken is éreztette hatását. "Olcsón megúsztuk" - kommentálta a tegnapi napot néhány szakértő, miközben arra emlékeztettek, hogy a világ tőzsdéi mennyit emelkedtek az elmúlt időszakban.
Kevesebb szó esett ugyanakkor arról, hogy Kína milyen helyet vívott ki magának az elmúlt évtizedben a világpiacon: kis túlzással élve ma már minden szállítható dolgot velük gyártat a világ, amelynek élőmunkaköltsége meghaladja a behajózás költségét. Miközben a kínaiak a "Föld ellátói" lettek, számtalan cégük immár saját márkával (vagy egy ismert brand felvásárlásával) a piacvezetők pozícióját ostromolja. A fejlődés mindazonáltal törékeny.
Kérdéses persze, valóban véget ér-e az amerikai konjunktúra, és ha igen, akkor a feleslegesen termelt olcsó tömegárut a hazai piac felszívja-e Kínában, ahogy azt néhány szakértő várja.
Ha azonban a pesszimista forgatókönyv következne be (vagyis az amerikai gazdaság visszaesne), és a kínai növekedés dinamikája is látványosan hanyatlana, akkor a világgazdaság (így kis országunk is) akkora pofont fog kapni a Csendes-óceán amerikai partjáról, hogy a (Nagy)fal adja a másikat.
Király Béla
