//www.paecon.net/PAEReview/issue58/Koo58.pdf
Arról szól, ami már egyébként is tudni véltünk (csak jól meg van írva és van benne néhány érdekes következtetés), miszerint a normál üzleti ciklusok mellett vagy 50-80 évente van a világban egy nagyobb hitelciklus, amelynek az első fázisában a hitelek felépülnek (elsősorban magánszektor hitelei nőnek), ez magas növekedéssel és emelkedő eszközárakkal jár, majd amikor a hitelmennyiség nem tud tovább növekedni és a rendszer eléri a fordulópontot (a nyugati világban ez 1873-ban, 1929-ben és úgy tűnik 2008-ban következett be) akkor elindul a hitelek visszafizetésének kora, a "deleveraging", ami lassú növekedéssel, gyakori válságokkal jár. Jelenleg valószínűleg ebben vagyunk benne.
Mi szokott történni ilyenkor?
Az adósságleépítés magáncsődökkel jár, ami bankcsődökhöz vezet (hiszen a bankoktól felvett hitelt a magánszektor nem tudja a hitelt nyújtó banknak kifizetni), ilyenkor pedig a kormányzatok gyakran közbe szoktak avatkozni, a magánszektor adósságának egy részét átvállalva - természetesen ez utóbbi függ a kormányzati filozófiától: van ahol magukra hagyják a magánszektort, van ahol nem, van ahol csak részben. Az állami szektor adóssága azonban szinte minden esetben nő - néha ugrásszerűen, néha lassabban - ez jól látható pl. Írország, vagy Japán esetén.
A megugró államadósság pedig államadósságválsághoz vezethet, ám a szerző szerint csakis akkor, ha nem saját pénzében adósodott el az állam vagy nincs saját jegybankja.
Az írás szerint az államnak kötelező egyre jobban eladósodnia, mert ha nem így tesz, akkor a magánszektor egy önpusztító ördögi körbe kerül, nincs ami megállítsa az adósságleépítést és az ebből fakadó termeléskiesést, negatív spirál zajlik. Koo szerint semmiféle problémát nem jelenthet az állam számára az adósság finanszírozása, mert a megtakarítások (az országon belül!!!) amúgy sem tudnak hova áramlani, hiszen a magánszektor megtakarítani kíván és ennek egyetlen logikus célpontja az állampapírpiac lesz, tehát a saját jegybankkal bíró állam számára nem lesz probléma a mégoly magas adósság finanszírozása sem (lásd Japán, ahol a hatalmas adóssághegy ellenére sincs adósságválság). Sőt, Koo szerint csak az a baj, hogy demokráciában nehéz elfogadtatni az emberekkel az állam nyakló nélküli eladósodását, és ezért szokott a háború kiutat jelenteni, mert ekkor valóban "bármit" megtehet a kormány, 20-30%-os GDP-arányos költségvetési stimulust is végezhet a közgazdászok és a lakosság kotnyeleskedése és aggódása nélkül - hiszen háború idején nem lehet olyan apróságokkal törődni mint a deficit. Tehát szerinte háború nélkül is le lehet zavarni a magánszektorbeli hitelleépítés folyamatát akár viszonylag gyorsan is, de ehhez az állam nagyon komoly és folytonos költségvetési stimulusára van szükség (japánok csinálják is).
Sok logikus és érthető dolog van a fenti elméletben és a nagy hitelciklust eléggé jól le is írja és nagy vonalakban egyet is értek vele. A probléma azonban valóban ott van, hogy egyrészt a komoly állami hitelfelépüléshez az kell, hogy a lakosság bizalma ne vesszen el, ne menekíthessék ki az országból a pénzüket plusz az is, hogy a jegybank teljes mértékben kooperáljon a stratégia végrehajtása során, aggodalmak esetén leszorítva a kötvényhozamokat, majd a folyamat végén, ha a magánszektor adóssága leépült és az államé ezt ellensúlyozandó felépült, elinflálja az állami adósságot.
Tényleg javaslom átolvasni a tanulmányt, akit érdekel, hogy strukturálisan mi zajlik és mi várhat ránk a következő 1-2 évtizedben.
Ami Európát illeti, itt egyetértek abban, hogy hatalmas gazdaságpolitikai hibát fognak véteni. Egyszerre zajlik a magánszektor adósságleépítése, a bankrendszer tőkekövetelményének emelése és az állami szektor költségvetési összehúzódása, megszorítása. Ennek csakis nagyon komoly recesszió lehet az eredménye - hacsak az európaiak meg nem egyeznek valami növekedési paktumban is. Ez azonban csak akkor várható, ha már nagyon fog fájni a recesszió.
Elméleti előrejelzésem tehát Európára a következő: fellélegzés (ez zajlik most), hogy nem lesz államadósságválság (az ECB hosszúlejáratú hitele és Európa összefogása miatt); recesszió, recesszió, nincs növekedés; ezt megunják és elkezdenek agresszívabban inflálni, állami megszorítást abbahagyni. Piaci leképződése: fel, le, fel :)
