A magyar autókereskedelem hőskora

Az első világháború előtt a legjelentősebb kereskedő a már említett Szilárd Béla volt. A férfi 1904-ben Bárdy-féle bolt vezető ügynökeként dolgozott, majd két évre rá már az igazgatói székben ült. Óriási lendülettel fogott munkához: 1912-re a Magyar Királyság legnagyobb autós-cégévé növelte az üzletet. Szilárd Béla Bárdyéktól 1913. elején átigazolt a Hazai Automobil Rt.-hez, majd decemberben a Lázár utcában megnyitotta saját boltját.

Világhódító négy kerék

Szilárd Béla az első világháború alatt bevonult katonának. Boltját alkalmazottai vitték tovább: kezdetben jól ment minden, de ahogy múltak az évek, egyre inkább pangani kezdett a piac. A főnök szokásához híven közben a harctéren is sikert sikerre halmozott, és az összeomlás után hazatért. A forradalmak és az ellenforradalmak alatt autóit lefoglalták, alkalmazottait nem tudta fizetni, így azok elhagyták. A háború után két évvel szinte szó szerint mindent a nulláról kellett kezdenie.

Szilárd Béla azonban nem adta föl: 1924-ben már ismét az elsők között jegyezték. Korábbi jó kapcsolatait kihasználva elérte, hogy külföldi partnerei utólagos fizetés mellett bocsátották rendelkezésére árucikkeiket, s akkor sem háborogtak, ha járandóságuk fél évet csúszott. A bolt a második világháborút is megérte, ám a harcok során olyan súlyosan megsérült, hogy többé nem tudták megnyitni.

Lassú döcögés

Az autóbizniszből természetesen az állam sem akart kimaradni. A Magyar Állami Vas-, Acél- és Gépgyár Budapesten a Csata utca 29-ben rendezett be lerakatot. Itt elsősorban MÁVAG, Benz és Mercedes gépkocsikat és tehergépjármű alvázakat kínáltak, de szerepelt a palettán mentő, tűzoltóautó és busz is.

A Fiat képviselete a Váci utca 1-3., míg a Skodáé az Andrássy út 10. szám alatt állt. Ez utóbbi firmát Herskovits Ignác vezette, aki ugyancsak sokat tett a hazai autózás fejlődéséért. Érdemes közbeszúrni: a vállalat az éles verseny miatt 1925. és 1930. között közel negyven százalékkal mérsékelte árait.

A magyar piacra szánt négykerekűeket kezdetben egy összegben kellett kifizetni, majd kitalálták a részletfizetést. Először tizennyolc, majd huszonnégy hónapos bontást alkalmaztak, ám az érdeklődés így is csekély maradt. A döcögős fejlődést jól mutatja, hogy 1910-ben 1074, húsz év múlva pedig még mindig csak 21078 autó volt az országban. Nehezítette az eladók helyzetét, hogy aki új kocsit vett, az ragaszkodott hozzá, hogy régi autója árát beszámítsák az újba.

Az igazi fejlődés a gazdasági világválság végén, a harmincas évek második felében indult meg, amely gyakorlatilag 1944-ig tartott. Ám a második világháború ismét nullára írta a hazai autóipart: mindent elölről kellett kezdeni...

Lázin Miklós András

Menedzsment Fórum