Mielőtt anarchista jelzőt ragasztana rám a kedves olvasó, szeretném leszögezni, hogy sem az illegális szoftverek használatát, sem a szerzői jogok más típusú megsértését nem támogatom.
Az együttműködést bejelentő tájékoztatón ugyan Szikora János, az APEH elnöke azt hangsúlyozta, hogy az APEH egyedi eseteket, cégeket nem adhat ki, hiszen ezek adótitoknak minősülnek, a BSA pedig nem hatóság, hanem egy civil szervezet. Megfordítva a dolgot azonban könnyen elképzelhető, hogy a BSA "ötleteket ad" az adóhatóságnak. Így ahol a szervezet illegális szoftverek használatát feltételezi, ott az adott cég kap egy revíziót, majd a BSA által kiképzett ellenőrök - ha illegális termékre bukkannak - feljelentést tesznek a rendőrségen.
Az APEH és a BSA megállapodása ennek ellenére vagy éppen ezért nem tetszik. A BSA ugyanis, amelyet hol szoftverrendőrségnek, hol szoftver-jogvédő szervezetnek titulálnak, egy igen hatékony lobbi-szervezet, amely a legfontosabb szoftvergyártó vállalatok érdekében jár el. Ezzel teljesen egyetértek, de csak addig, amíg mindez a megfelelő keretek között történik. Azt gondolom, az APEH-hel történő együttműködés azonban túlmutat ezen.
[ajanlo=1311][igazitas=right/]Az APEH feladatai között ugyanis csak az alábbiakat találom:
- adóügyi feladatok,
- ellenőrzési feladatok,
- adók beszedésével, végrehajtásával kapcsolatos feladatok.
Ráadásul az ellenőrzési feladatok során sem részletezik, hogy magánszervezetek számára kellene vizsgálódniuk. Abba ugyanis az alábbiak tartoznak:
- Ellenőrzi az adózásra (adófizetési kötelezettségre, bejelentkezési kötelezettségre, adómentességre, adókedvezményre) vonatkozóan az adótörvényekben és más jogszabályokban előírtak teljesítését;
- Rendszeresen ellenőrzi az adózókat és az adózásban részt vevő más személyeket az adóbevétel megrövidítésének, a költségvetési támogatás, adó-visszaigénylés jogosulatlan igénybevételének megakadályozása érdekében.
Ennyi erővel minden szervezet elérheti, hogy az APEH legyen a meghosszabbított keze. Már látom magam előtt, ahogy a revizorok a szigorú számadású bizonylatokat kérik, majd amikor a gyanútlan könyvelő az irattárból visszaér az anyagokkal, hirtelen felkapják a kék BKV-s karszalagot, és végigmennek az irodán, hogy ellenőrizzék a bérleteket.
Ott aztán nem lenne kifogás, hogy otthon felejtettem, meg nem vettem észre, hogy lejárt. Mert akinek se kocsija, se bérlete, azt a helyszínen jól meg is büntetnék.
Király Béla
