Tudom, a magyar politikusok döntő többsége a melldöngetés ellenére korántsem akkora stratéga (vagy mondhatnánk úgy is, hogy hazafi), mint ahogy próbálja elhitetni magáról, és a rövidtávú "szavazatvásárlás" oltárán simán hagyja elvérezni az országot. Ennek ellenére minden értelmes választónak kutya kötelessége az aktuális kormány tisztánlátásáért fohászkodnia, és drukkolni a sikeres ciklusért. Ja, hogy közben bosszankodunk, kritizálunk, és remélünk, persze hisz' emberek vagyunk…
A magyar búskomor mentalitásra talán általánosságban nem ez a jellemző, de jómagam mindig próbálok kapaszkodni a reményt keltő dolgokba, hírekbe. Egy ilyen jelent meg szerdán, amikor az NGM közzétette azt a tanulmányt, mely a magyar gazdaságpolitika kudarcait elemzi, illetve az előttünk álló problémákat tekinti át.
Ennek talán a két legfontosabb megállapítása szerint „Magyarország az Európai Unió egyik legnyitottabb gazdasága, amely exportját az elmúlt évtizedben folyamatosan képes volt növelni", illetve "a magyar gazdaság teljesítményének az elmúlt évtizedben megfigyelhető romlása mögött nem a külső konjunktúra alakulása és nem is kizárólag az évtized második felére jellemző fiskális megszorítási ciklus növekedést fékező hatása húzódik meg, hanem elsősorban a versenyképesség tartós romlását jelentő strukturális problémák".
Aljas kukacoskodás lenne felhánytorgatni, hogy egy, a politikai pályán kevésbé sikeres külgazdasági miniszter, Kádár Béla jó 20 éve megfogalmazott tanulmányában már rég leírta a most némi rácsodálkozással tett megállapítást, miszerint kis nyitott gazdaság vagyunk. De talán a magyar gazdaság potentátjainak érdemes lenne leülni, és elbeszélgetni Csaba Lászlóval is . Az általa jegyzett, szintén a rendszerváltás környékén született könyvének zárófejezetében (Szamuely László - Csaba László: Rendszerváltozás a közgazdaságtanban - közgazdaságtan a rendszerváltozásban) a következő megállapítást tette: "A kis, nyitott gazdaság felismerése és az ebből adódó következtetések levonása ugyancsak sajátos jellemzője (marad) a hazai közgazdaságtannak. Ebből egyfelől az állami szerepvállalás korlátainak készségesebb felismerése, másfelől a külkereskedelmi, világgazdasági kutatások nagy - időnként meghatározó - szerepe következik."
Újabb elvesztegetett évtized(ek) helyett tehát ideje lenne felülemelkedni a "megígértük, hogy elhozzuk a csodát mentalitáson". Politikailag sem biztos, hogy ez lenne a nyerő stratégia, elég csak megnézni, mivel járt az MSZP-nek a szociális rendszerváltás jegyében telt előző 8 évi kormányzása. (Amelynek eredménye volt a magyar gazdaság padlóra kerülése és a tavalyi választáson a párt marginalizálódása.)
A másik oldalon ugyanis van ebben az országban egy nem csekély számú aktív választói réteg, akik a saját és családjuk sorásért felelősen képesek gondolkodni és cselekedni. Ezek az emberek tisztában vannak azzal, hogy "nincs kolbászból a kerítés", és elfogadnak racionális áldozatokat cserébe a reális jövőbeli hozamért. Értük talán megérné végre meghozni azokat a lépéseket, mely az NGM által is felismert versenyképességet növelik, és valóban növekedési pályára állíthatják az országot.
KB
mfor.hu
