Szeged magisztrátusa először a XIX. század végén akart vasutat építeni, hogy a települést körbevevő hatalmas tanyavilágot jobban hozzákösse a városhoz. A területet annak rendje és módja szerint felmérték, majd elkészítették a gazdasági kalkulációt. A számokból azonban kiderült, nincs értelme normál nyomközű vasutat építeni, mert a beruházás olyan sok pénzt emésztene föl, hogy az csak hosszú évtizedek múlva térülne meg.
Több száz tonna sín
A képviselők épp ezért rövid latolgatást követően úgy döntöttek, keskeny nyomtávú vasutat hoznak létre. Össze is szedték a szükséges összeget, ám az első világháború megakadályozta a kivitelezést: a pénz fokozatosan elértéktelenedett, majd a vesztes háború, a forradalom és az ellenforradalom okozta sokk miatt nem jutott idő a beruházásra. Végül pedig jött a trianoni döntés, mely - akkor úgy tűnt - megpecsételte a tervek sorsát.
Végül 1925. július 6-án mondta ki a Szegedi Törvényhatósági Bizottság az alább következő körmondatba préselt határozatot: "..Minthogy egyrészről a munkanélküliség enyhítése, másrészt pedig, mert Szeged város nagykiterjedésű alsótanyájának vasútja nincsen, úgy, hogy a várostól távolabb eső lakosság, melynek száma feléri a 35 ezret, mely azelőtt a szomszédos 4-10 km távolságra levő Szabadkára és Horgosra hordta be áruit és ott szerezte be szükségleti cikkeit, a megszállás (a trianoni határok megvonása) óta 40-45 km távolságról kénytelen Szegedre bejárni, minthogy továbbá a város tulajdonát képező s a várostól 35-40 km távolságban levő erdők termelvényeinek a városba való beszállítása ez idő szerint vasút hiányában csaknem lehetetlen, s mivel már 1.5 milliárd értékű vasúti sín anyagot is szereztünk, szükséges, hogy az alsótanyai gazdasági vasút mielőbb kiépítessék és üzembe helyeztessék."
A szegedi kisvasút építését 1927-ben fejezték be: a teljes vonalhossz 72 kilométer lett. A munkákra fordított összeg hárommilliárd korona körül járt, amely az üzemeltetés révén viszonylag hamar, alig tíz esztendő alatt megtérült.
Csirke, barack, trágya
Érdemes megjegyezni, Szeged magisztrátusa attól tartott, vasút híján a távoli tanyasiak ráunnak a sivárságra, és eszükbe jut, hogy ők akár el is mehetnek innen. A vezetés voltaképpen ezért is sürgette az építkezést. Végül a kisvasút nemcsak közelebb hozta a tanyákat a városhoz, hanem maga köré is megszervezte őket: egy-egy tanyasi körzet lakossága - épp a kisvasút ösztönzésére és segítségével - az idők folyamán falvakká tömörült, majd elszakadt Szegedtől. Vélhetően ez volt a madzagvasút legnagyobb hozadéka.
Lázin Miklós András
