John Keynes 1883. június 5-én a nagy-britanniai Cambridge-ben született, jómódú értelmiségi családban. Édesapja szintén közgazdász, édesanyja polgármester volt. A biztos háttérnek köszönhetően Keynes Nagy-Britannia legjobb iskolában tanulhatott. Élete során több gazdasági fogalmat is adott a világnak, a gazdasági szemléletét pedig keynesiazmusnak nevezzük.
Nem látta értelmét a jóvátételnek
John 1915-től a brit államkincstár munkatársa volt, így az első világháború után szakértőként vett részt a versailles-i békekonferencián. Azonban a békeszerződésekben szereplő szankciókkal nem értett egyet, gazdaságilag és politikailag is elfogadhatatlannak tartotta, ezért az esemény vége előtt hazatért Angliába.
A békeszerződések során gyűjtött tapasztalat miatt szakított a korábbi gazdaságtudományi nézeteivel, és megírta a The Economic Consequences of the Peace (A béke gazdasági következményei, 1919) művét. A könyvében Keynes azt fejti ki, hogy az óriási jóvátétel fizetésének kötelezettsége tönkreteszi a német gazdaságot, ezáltal gyengíti Európát.
Hosszú távon mind halottak vagyunk
A mű alapján Keynes olyan közgazdászként lett ismert, akinek megvannak a politika befolyásolásához szükséges gyakorlati képességei. Az 1920-as években számos könyvet és cikket publikált az állami hatalom hatásairól és a nagy gazdasági trendekről, megalkotva a monetáris politika fogalmát.
Egyre inkább meggyőződésévé vált, hogy a gazdasági rendszerek nem tudják maguktól elérni a „termelés optimális szintjét”. Ezt fejezi ki szállóigévé vált mondása, mely szerint: „Hosszú távon mind halottak vagyunk”.
Keynes szerint a gazdaságban a foglalkoztatást és a kibocsátást az aggregált kereslet határozza meg. Say-törvényének megfordításaként azt mondja, hogy az „ember maga teremti meg a saját ellátását”, míg a legfelső határt a teljes foglalkoztatottság jelenti.
A nagy világválság
John Keynes élete az 1929-1933 közötti nagy világválság és a háborúk körül forgott. A válságban Keynes majdnem tökre is ment, de kiváló spekuláns voltának köszönhetően végül jól jött ki belőle.
John Keynes a modern makroökonómia megteremtőjeként, és számos gazdasági fogalmat adott a világnak. Főbb művei:
- 1923 - Rövid értekezés a pénzügyi reformról (A Tract on Monetary Reform) című művének egyik fő témája a háború utáni hiperinfláció. Keynes itt vázolta fel a kamatlábparitás elméletét.
- 1926 - A laissez-faire végét (The End of Laissez-faire) című alkotás Keynes egyik vitatott írása, mivel bírálói szerint egy svéd közgazdász ötleteit lopta el.
- 1936 - A foglalkoztatás, a kamat és a pénz általános elmélete (The General Theory of Employment, Interest and Money) – röviden: Általános elmélet –, amiben a szerző leírja azokat a viszonyokat, amik a gazdaságot mindenfajta helyzetben jellemzik.
Keynes nevéhez fűződik továbbá a fogyasztási függvény, a beruházási multiplikátor, a likviditási függvény, a tőke határhatékonysága, és a hatékony kereslet fogalmának bevezetése is.
A második világháború után a sok feszültséggel járó munka kikezdte Keynest, 1946-ban szívrohamot kapott.
mfor.hu
