A harmincas évek elején az egyik budapesti amatőr új, feltűnően olcsó, extra erősségű vételt és kiváló hangminőséget biztosító rádiókészülékeket kezdett hirdetni a szaklapokban. Az érdeklődés - a korabeli megfogalmazások szerint - "zajos és óriási" volt. A vásárlókedvet tovább fokozta, hogy az élelmes vállalkozó részletfizetés ellenében is hajlandó volt áruba bocsátani termékét.
A jól prosperáló üzlet felkeltette az egyik legnagyobb külföldi rádiógyár hazai képviselőjének figyelmét, aki inkognitóban megvásárolt egy berendezést. A szakember számára rövid elemzés után kiderült, hogy az amatőr nem tett mást, mint lemásolta az anyaüzem legújabb, heterodynnak nevezett "bravúrmegoldását".
Nyílt kapcsolások
A történet megértéséhez annyit feltétlenül el kell mondani, hogy a rádiózás hőskorában az új kapcsolásokat a cégek a szaksajtóban rendszeresen közzétették. Így - mivel az alkatrészek könnyedén beszerezhetőek voltak, s a huzalozás visszafejtése sem okozott megoldhatatlan problémát - az amatőrök világszerte szabadon utánépítették e készülékeket. Igaz, a gyártók minden esetben felhívták a figyelmet, hogy ezek másolása csak egyéni célra történhet, de a szabályozatlanság kezdetlegessége és a vonatkozó rádiótörvények hiánya miatt hathatós védelemre nem számíthattak.
Visszakanyarodva esetünkre, a képviselő próba-szerencse alapon lopásért beperelte az amatőrt. Kezére játszott, hogy Magyarországon ez esetet nem sokkal megelőzően jelent meg az első rádiórendelet. A bíróság ennek, illetve a találmányi oltalomról szóló törvénynek fényében arra kötelezte a perbe fogott illetőt, hogy szüntesse be tevékenységét. Emberünk azonban nem fogadta el a döntést. Ügyvédje érvelése szerint azzal, hogy a gyárak közzéteszik kapcsolásaikat, eleve lemondanak a találmányi oltalomról, illetve az alkalmazott elvekre tőlük függetlenül is bárki rájöhet.
Nem veszik el a szabadalom
A fellebbviteli bíróság hosszas tárgyalás után úgy döntött, hogy "bár igaz, hogy a rádióvétel javítását eredményező eljárásokra bárki rájöhet, de azokat – amennyiben már előtte más azokat megalkotta – csak a saját céljaira használhatja fel, azaz a kereskedelmi forgalomba kerülő rádiókban nem alkalmazhatja". E mellett a taláros testület álláspontja szerint "a gyárak a leközölt rajzokkal nem veszítik el oltalomhoz való jogukat, bár kétségtelen, hogy azokat a megjelenést követően bárki szabadon felhasználhatja. Az előző döntés figyelembevételével azonban ezzel nem éri őket akkora kár, mintha valaki tucatszám gyártaná a hasonló módszer szerint működő készülékeket".
Érdekes, hogy az anyacég nem segítette területi képviselője harcát, ugyanakkor a többi külföldi és hazai gyártó élénk érdeklődést tanúsított a per iránt. A korabeli rossz nyelvek szerint egyenesen ők állták a magányos küzdő perköltségeit – ha másért nem, hogy borsot törjenek a másik firma orra alá...
Lázin Miklós András
