A kihagy6atatlan.hu írása szerint a Golden Gate Bridge az a híd, amelyre azt mondták: képtelenség megépíteni. Tekintettel a könyörtelen környezeti hatásokra - állandó erózió, pusztító hurrikánok, erős víz alatti áramlatok és földrengések - a Golden Gate–híd megépítését számos szakember sokáig lehetetlennek gondolta. A mérnökök és kivitelezők azonban alaposan rácáfoltak a kétkedőkre, és egy olyan hidat emeltek, amely számára még a 160 kilométer per órás szélrohamok se jelentenek veszélyt, és itt a kilenc méteres kilengés is még "normálisnak" számít. Ezt a kilengést érzi is minden hős, aki veszi a bátorságot és gyalogszerrel átkel rajta.
A híd a Csendes-óceánt és a San Fransiscó-i öblöt elválasztó szorost íveli át, így San Fransiscót köti össze Marin megyével. A híd tervezése a rendkívül ambíciózus, ám fellegekben járó mérnökhoz, Joseph Strausshoz kötődik. Ő úgy vélte, 17 millió dollárból meg tudná építeni az öböl felett ívelő hidat, ám ahhoz, hogy a megfelelő összeg összegyűljön tíz évig kilincselt Észak-Kaliforniában. A híd terve nemcsak a befektetőkben ébresztett kételyt, de a szakszervezetek, sőt az USA hadügyminisztériuma is aggodalmát fejezte ki, a Southern Pacific Railroad vasúttársaság pedig egyenes ellenezte a beruházást.
Hamar megtérülő beruházás
A híd építése 1933 január 5-én kezdődött, melytől kezdve Strauss naponta ellenőrizte a munkálatokat. A Wikipedia írása szerint a déli hídfő alapozásánál egy téglát helyezett el, amely egykori alma materéből, a Cincinnati Egyetem egyik lebontott épületéből származott. Strauss mozgatható védőhálót szereltetett fel az építkezés alá, ami akkoriban újdonságnak számított. Az ugyanakkor érdekes tény, hogy Straussnak nem sok ismerete volt a függőhidakról, ezért egy szakértőt, Irving Morrow-t rendelték mellé - ő tervezte a hídtornyokat, az art deco elemeket is többek között. Rajtuk kívül a hídon dolgozott még Charles Alton Ellis mérnök, illetve Leon Moisseiff, hídtervező. Utóbbi munkája volt a hídszerkezet alapterve. Ellis viszont semmilyen mérnöki képesítéssel nem rendelkezett: görög-matematika szakos egyetemi tanár volt, a szerkezettervezés szakértője. A munkájáért alig kapott elismerést, sőt 1931 novemberében elbocsátotta Strauss a tervezési folyamat során, a gazdasági világválság miatt viszont nem talált munkát, ezért további 9 hónapon át, heti 70 órában dolgozott fizetés nélkül. Strauss egyébként szinte csak egyedül akarta learatni a babérokat: a kollégák munkáját sem erkölcsileg, sem pedig anyagilag nem értékelte, sőt azt is sikerült elhitetnie, hogy kevés függőhidakat érintő ismerete ellenére ő volt az, aki a legtöbbet dolgozott a projekten.
A híd építési költsége végül 75 millió dollárt tett ki, mely már 1971-re megtérült, és mindezt úgy, hogy csak a déli irányba, San Fransiscóba tartó utasoknak kellett díjat fizetni rajta. A híd hivatalos honlapja szerint 2003-ban egy ilyen híd megépítése ennek már többszörösébe került volna: 1,2 milliárd dollárba. A munkálatok során egyébként összesen 11 ember vesztette itt életét, de úgy, hogy egészen 1937. február 17-ig egy halálos kimenetelű baleset sem történt. Az ominózus napon azonban egy állványszakasz összedőlt és 12 embert sodort maga alá, melyből 10-en életüket vesztették.
Több filmben is feltűnt már
A híd az átadást követően az öngyilkosok kedvelt helyszíne lett: a Wikipedia szerint eddig körülbelül 1200-an ugrottak át a gyalogos járda korlátján, hogy a mélybe zuhanjanak. A közlekedési és biztonsági hatóság kétmillió dolláros pályázat keretében próbálja megoldani a lehetetlennek tűnő problémát, hogy több öngyilkosság ne történjen. Törvényileg megtiltották egyébként azt is, hogy bárki a szerettei hamvait a hídról szórja szét. Sőt, ha valaki bármilyen tárgyat dob a mélybe, vagy szándékosan a mélybe veti magát, büntetésre számíthat.
A hidat háromszor kellett lezárni mióta megnyitották: egyszer 1951-ben három órán keresztül volt zárva időjárási körülmények miatt, 2 óra erejéig 1982. december 23-án 70 mérföld/órás széllökések miatt, a leghosszabb időre, 3 óra 27 percre 1983. december 23-án zárták le erős széllökések miatt. Károsodást a híd szerkezete egyébként egyik esetben sem szenvedett.
A turisták mellett a filmkészítők is kedvelik a helyszínt, hiszen számos mozifilmben "szerephez jutott" az Aranykapu. Látható volt például az Interjú a vámpírral című filmben, több Star Trek filmben, az 1978-as Szupermanben is látható, hiszen a híd lábánál ment meg egy iskolabuszt a szuperhős. A legelső film, amelyben megjelenik, az A máltai sólyom című 1941-es alkotás volt, melyet a valaha készült egyik legjobb klasszikus detektív filmnek tartanak.
mfor.hu
