Beliczay Imre 1806-ban a Veszprém vármegyében található Alásonyban látta meg a napvilágot. Nemesi származású apja, aki Kemeneshőgyészen volt evangélikus esperes, azt szerette volna, ha fiából mérnök vagy egyéb tanult ember lesz, ám a csemete másként döntött.
Egy soproni iskolai év után hazafelé tartva betért Keszthelyre, ahol szüleinek egyik rokona egy mézeskalács üzemet vezetett. A tizenhárom esztendős ifjúnak annyira megtetszett ez a munka, hogy úgy döntött, nem megy vissza a tanintézetbe, hanem helyben marad tanoncnak.
Sikeres évek
Beliczay négy év múlva, 1823-ban "szabadult". Tanulóútja során meglátogatta Pozsony, Bécs, Kőszeg és Miskolc neves műhelyeit, majd Pesten kötött ki a mézeskalácsos céh főmesterénél, Horváth Imrénél. Mivel új munkaadója lelkes támogatója volt a reformmozgalomnak, ő maga is igen korán bekapcsolódott a politikába.
Az ifjak között természetesen ott ült Beliczay Imre is, akinek gyors észjárására és kiváló ötleteire hamar felfigyeltek az urak. A később neves vállalkozó idős korában gyakorta emlegette, milyen sokat köszönhetett ezeknek az ebédeknek és vacsoráknak.
Indul a saját cég
Az ifjú néhány évvel később visszatért Pestre, ahol Horváth Imrénél 1832-ben megszerezte a mesterlevelet. Beliczay még ugyanebben az évben, június hatodikán megalapította vállalkozását, mely egészen 1949-ig állt fenn.
Első üzletét a ma is meglévő Király utcában, a Godzsu-udvar helyén álló házban nyitotta meg. Kortársai szerint nagyon szorgalmas ember volt: 1833 januárjában már háromezer forintnyi, akkoriban tekintélyesnek számító vagyont mondhatott magáénak.
A fellendülésnek az 1838-as nagy árvíz vetett véget: az elöntött és tönkrement üzemet végül hosszas keresgélés után a Csányi utca hét szám alá költöztette át.
Hősünk 1843-ban beadvánnyal fordult a Magyar Országgyűléshez és a részben Kossuth Lajos vezette Iparmű Egyesülethez. Írásában kifejtette: "Mézt és viaszt jó áron eladni mindig lehetséges. Ha csak hat pengőforint lenne is a méz és negyven pengőforint a viasz ára, már ez is jó ár lenne. Ez azonban nem így van, mert a méz tíz-tizenhat, a sárgaviasz pedig nyolcvankét-nyolcvanhat forint, ennyiért lehet eladni külföldön..."
(Folytatjuk)
Lázin Miklós András
Menedzsment Fórum
