A nők fokozottabb munkába állításának előnyét már igen korán, az ötvenes évek derekán felismerte a szocialista állam. A párt gazdasági szakemberei kiszámolták: félmillió dolgos nő közel öt százalékkal tudná emelni a nemzeti teljesítményt. Ugyanakkor azt is tudták, a hölgyek addig nem fognak munkába állni, amíg az otthoni tevékenységet nem gépesítik.
Márka lett a Hajdúból
A cél érdekében az ötvenes években tehát mosógépprogramot hirdettek, melyhez a hazai termelőbázist hajdúsági Téglás község határában találták meg.
A Hajdú márkanév alatt futó termékek a szocializmus évei alatt keresett cikkek voltak. Igaz, a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején szinte minden termékre hónapokat kellett várniuk az embereknek.
Mosógép a pult alól
Mivel a hetvenes évek közepétől egyre nagyobb igény támadt az automata mosógépekre, a Hajdúsági Iparművek kooperációt alakított ki az NSZK AEG-gel. A Minimat fantázianevű szerkezet sorozatgyártása 1977-ben indult egy újonnan épített üzemcsarnokban.
A hamar népszerűvé vált készülék nyomban hiánycikké vált a boltokban, s bár akkoriban ára egy átlagos havi fizetés háromszorosa volt, az eladóknak még legalább egy ezrest kellett adni, ha valaki pult alól hozzá akart jutni a géphez.
A sors fintora, hogy jórészt e sikerszéria vitte csődbe a vállalatot: a gépek árát központi döntés alapján nem emelték, miközben a termelési költségek folyamatosan növekedtek, így a firma 1979 elejére a csőd szélére került. Már-már bezárták, amikor az akkori Állami Tervbizottság lecserélte a teljes vezetőséget és hosszú lejáratú hitelt biztosított a gyárnak. A termelést a mosógépekre koncentrálták, ami meghozta a várt sikert, és még a rendszerváltás viharai alatt is biztosította a túlélést...
Lázin Miklós AndrásMenedzsment Fórum
