Mennyit költünk egészségünkre? Ezt próbálta felmérni egy kutatócsoport a Statisztikai Hivatalban, méghozzá úgy, ahogy azt a fejlett országokban szokták. Nem volt könnyű, hiszen másutt az ellátási rendszer és a teherviselés is más. Például sok helyen szigorúbb feltételekhez kötik a receptírást, a kórházakban elkülönítik a gyógyítási és az ellátási, az úgynevezett hotel költségeket. Ráadásul a társadalombiztosítás is csak egy bizonyos jövedelemhatárig kötelező. A lényeg, hogy pontosan kiderüljön, kinek mibe kerül az egészség, és nem annyi jusson rá, amennyi a költségvetésből marad, hanem amennyi kell.
Az egy lakosra jutó egészségügyi kiadás 1998-ban 68 500, 2000-ben pedig 87 600 forint volt. Arányaiban a nemzeti összterméknek csaknem 7 százaléka még 1998-ban, és negyed százalékkal kevesebb 2000-ben. Hogy szűkmarkúbbak voltunk, vagy a helyzet javult, azt ezek a számok nem mutatják. Az összes kiadásból 2000-ben 12 százalékot a kormányzat, majd kétharmadot a kötelező biztosítás fedezett, a magánszemélyek állták a költségek negyedét. Ez a rész növekedett.
Sok-e ez vagy kevés? A fejlett országokban, ha dollárra számítjuk át, öt-hatszor ennyit költenek, vásárlóerőben mérve csak két-háromszorosát. Hogy mire megy el a pénz nálunk? Együttvéve a legtöbb gyógyszerekre és gyógyászati segédeszközökre, több mint egyharmad, de a magánkiadásokból 59 százalék. A fekvőbeteg ellátás 30 százalékot visz el, és a bevallott hálapénz 2,5 százalék, összesen 22 milliárd forint.
Növekvő egészségügyi kiadások
1998 és 2000 között több jutott egészségügyi kiadásokra - derül ki a Központi Statisztikai Hivatal összesítő kiadványából, amely a nemzeti egészségügyi számlákat vizsgálta.
