A Gépipari Elektromos Karbantartó Vállalat, azaz a Gelka 1960-ban alakult a kormány Gazdasági Bizottságának 1960-ban hozott határozata nyomán. A cég "édesanyja" a Kohó- és Gépipari Minisztérium volt. Az újonnan létrejött firma feladatát abban jelölték meg, hogy vegye át a jogelőd Rádió Vételtechnikai Vállalat, valamint az addig országosan szétszórtan működő gyári márkaszervizek helyett az elektromos tartós közszükségleti cikkek garanciális, illetve garancián túli javítását.
Sokan zsebre dolgoztak
A Gelka fénykorában a feladatkörébe tartozó javító szolgáltatások kétharmadát látta el, míg a fennmaradó szegmenst néhány más profilú szövetkezet és maszek fedte le. Megalapítását követően a cég lendületesen fejlődött: míg a hatvanas években háromezer embert alkalmazott, addig a következő évtizedben ez a mutató felszaladt hatezerre, a nyolcvanas évek elején pedig már közel tízezren dolgoztak a cégnél. Fiókjai az ország minden nagyobb településén megtalálhatóak voltak, de jutott belőlük a kisebb városokba is: 1985-ben például 374 egysége működött.
A szolgáltatást kezdeteitől számos anomália kísérte. Sok szerelő zsebre dolgozott, azaz papír nélkül olcsóbban megcsinálta a rossz berendezést, mint ha ugyanezt hivatalosan tette volna. A szakemberek ezt úgy érték el, hogy fizetésükből - ismerősök segítségével - megvették a hiánycikknek számító alkatrészeket, s ezeket némi felár ellenében építették be.
A szerelők szakmai tudása általában magas színvonalú volt, lépést tartottak a technika fejlődésével. Igaz, hátrányként jelentkezett, hogy a javítóbázisok megfelelő műszerezettségére soha nem jutott elegendő forrás.
Átszervezés és a vég
A rendszerváltás előtt hét esztendővel a vállalat szervizeinek többsége hetvenöt, tanácsi felügyelet alatt álló kisvállalattá alakult, míg kisebb részük továbbra is a Gelka keretén belül működött.
A vállalat összlétszáma 1987-re háromezer főre, fiókjainak száma negyvenhétre apadt. Ekkor már döntő részben alkatrészeket árult, s bevételének csak negyede származott a szerelésből. A Gelka kudarcát többek közt nehézkességének és túlzott bürokráciájának, no és az egyre szaporodó maszekoknak köszönhette.
A céget a kilencvenes évek elején kívánták először privatizálni, de e kísérlet kudarcba fulladt. Ezt követően a részlegeket leányvállalatokká, majd egyszemélyes kft-kké alakították. Mivel adósságállománya 1993 elejére már meghaladta a cég vagyonát, ez év nyarán az Állami Vagyonügynökség annak felszámolása mellett döntött. A fiókokat a dolgozókból alakult társaságok vették meg.
Lázin Miklós András
Menedzsment Fórum
