1857-ben készült el teljes egészében a budapesti Várhegy-alagút vagy budai Váralagút - a köznyelvben egyszerűen csak Alagút. 350 méter hosszú és a Lánchíd budai hídfőjét (Clark Ádám tér) köti össze a Krisztinavárossal. Ennek története azonban 20 évvel korábbra, 1837-re nyúlik vissza, az ötletet ugyanis ekkor vetette fel Novák Dániel mérnök, aki egy alagúttal akarta összekötni Pestet és Budát.
Széchenyi István 1842-ben látta elérkezettnek az időt arra, hogy megkezdjék a fúrásokat a Várhegy alatt. Az Alagút létrehozása szorosan összefüggött a Lánchíd építésével, hiszen csak így lehetett teljes értékű kapcsolatot teremteni Pest, valamint Buda belső részei, a Víziváros és a Tabán között. Addig a Pestről érkezők, akik az 1830-ban felállított, 43 dereglyére erősített hajóhídon átkeltek a budai oldalra, csak úgy juthattak el a Krisztinavárosba és a budai hegyvidékre, ha megkerülték az egész Várhegyet.
Jókai Mór is megörökítette az alagút építésének ötletét, melyről így írt: „A budai várhegy keresztülfuratik, éppen a Lánchíddal szemközt, ezentúl a Krisztina városba egyenes úton fogunk juthatni. A dolog több mint bizonyos, a terv kész, az egylet megalakult, a kivitel gyerekség. A kiállítás ragyogó, a Tunnel mesésfényű leend, oldalt pompás kirakatok, boltok, minden készen van, csupán az nincs még elhatározva, hogy kívülről kezdjenek-e el hozzá, vagy belülről.”
W. T. Clark mérte fel a terepet, valamint az első tervek is tőle származnak. Ám a végleges terveket Adam Clark (Clark Ádám) skót-angol mérnök készítette el készítette, aki az építkezést is irányította. Ők mellesleg csak névrokonok voltak. Az eleinte felhőtlen viszonyuk végül megromlott és ellenségeskedéshez vezetett. A fúrás megkezdését azonban megakadályozta az 1848-as forradalom. 1850-ben Ürményi József császári és királyi kamarás alagút-társaságot szervezett az alagút megépítésére, mégis csak évekkel később kezdődött el a munka. Ferenc József 800 mázsa lőport adott az építkezéshez, cserébe pedig a hadsereg szabadon járhatott át a létesítményen. A próbaalagutat 1853-ban nyitották meg, ekkor ért össze a két fúróbrigád.
1856. március 6-ára a gyalogosok számára az alagutat átjárhatóvá tették. Az emberek még a bányafák alatt, nagy zajban és gyakran hatalmas porban juthattak át rajta, ekkor még ingyen. 1857. április 30-án végül átadták a közúti forgalomnak is. Az áthaladásért a hídvámhoz hasonló díjat kellett fizetni, a gyalogosoknak egy, egylovas kocsiknak 3, kétlovasoknak pedig 6 krajcárt. Az Alagút Rt. vállalkozása anyagilag is sikeresnek bizonyult, a város dicsősége azonban még ennél is fontosabb volt, hiszen olyan építményt hoztak létre, amilyet "a birodalom egyetlen fővárosa sem tud felmutatni", még Bécs sem.
A Várhegyet hét és fél hónap leforgása alatt fúrták át 9,5 méter szélesen, és 349,66 méter hosszan. A középen csupán 7,83 méteres magasság a világítás érdekében a bejáratokig 10,6 méterre nő. Bent ennek ellenére is szükség volt gázlámpákra. Az Alagút 1,8 százalékkal, 6,1 métert lejt a Duna felé, ami a vízelvezetést megoldja. A 82–100 cm vastag patkó alakú téglaboltozatot később csempével borították, a kifejtett követ pedig eladták a dunai rakpart építéséhez. A klasszicista keleti homlokzatot Clark, a romantikus nyugati kaput Frey Lajos tervezte. A teljes munka 524 ezer forintot tett ki.
A századfordulón áttértek a gázvilágításra, majd 1915-től a villanyvilágításra. 1918-ban az áthaladásért kötelezően fizetendő díjat eltörölték, majd 1919-ben az úttestet eredetileg borító fakockákat kiskockakőre cserélték.
1944-ben a német SS és a nyilasok az Alagútban harcálláspontot rendeztek be, melyhez a Szent György téri aknát is felhasználták. A háborúban az építmény megsérült, helyreállítására 1949-ben került sor.
1973-ban az alagutat Buda, Pest és Óbuda egyesítésének centenáriumára felújították és korszerűsítették: 9 cm vastag acélbetétes torkrét (lövellt) vízzáró betonréteggel, üvegmozaik-burkolattal, új szellőző berendezéssel látták el, utóbbi középen, a párhuzamos tárón át percenként 2600 köbméter levegőt nyom ki, mivel a gépjárművek már-már elviselhetetlenné tették a lélegzést odabent. A rétegvíz elvezetésére csőhálózatot építettek ki.
mfor.hu
