Az egykori Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. felszereléseinek döntő részét a háború alatt leszerelték és Nyugatra vitték. Rengeteg berendezést szállítottak el, az erőközpont három generátora közül például kettőt.
Jönnek az oroszok
Ugyancsak háborús veszteség lett a gyár alapítása óta gyűjtött és rendszerezett rajz- és műszaki könyvtár. A Salgótarjánba 1944. december 24-én bevonuló szovjet hadsereg parancsnoksága a telep élére saját emberét állította azzal a céllal, hogy az a firmát minél előbb - és minden körülmények között - működésbe helyezze.
A háború alatt elhurcolt vagy tönkretett gépek pótlását nagyobbrészt saját erőből kellett megoldani. A kollektív emlékezet máig őrzi azokat a meglepő, olykor egészen elképesztő megoldásokat, amelyekkel ezeket ki tudták váltani. Egyik "ékes" példája a "sufni tuningnak", amikor mindenféle maradék alkatrészekből dróthúzót vagy üllőket hoztak össze.
Természetesen - a szocializmus gazdaságának egyik jellemvonásaként - az államosítás után a szabadkereskedelem helyét a központi tervutasításos rendszer vette át. A központ nem csak a termelési irányadatokat jelölte ki, hanem az alapanyagok elosztását is. Budapesten határozták meg a fejlesztéseket, s ugyancsak itt engedélyezték a karbantartási terveket és a munkabér-gazdálkodást is.
Az aranyévek
1949-től 1953-ig a termelés hihetetlen módon felfutott. Jelentősen nőt az iparban foglalkoztatottak létszáma: az ózdi üzemé például közel negyven százalékkal. Ám a minisztérium legnagyobb bánatára e bővülést nem követte a termelékenység szélesedése, mert az említett idő alatt elszaladt az önköltség. 1958 és 1960 között szerény méretű növekedés indult meg, s ez már a legszebb reményekkel kecsegtetett, ám 1961-ben megindult a nagy rekonstrukció, amely igen sok pénzt elvitt.
Az új acélmű egyébként alig több, mint másfél esztendő alatt épült fel. Vitathatatlan tény, hogy az átépített Martin-acélműben Magyarországon első ízben gyártottak oxigénbefúvással acélt. Ez a módszer akkor a világ élvonalába tartozott.
Bedőlt a piac
A gyárat a hetvenes években többször átszervezték, felügyeleti szerveit megváltoztatták. A nyolcvanas években az elmaradó beruházások miatt ismét hullámvölgybe került a cég, amelyből többé nem is tudott kilábalni. A rendszerváltás után egy esztendővel megszűnt a KGST, bedőlt a keleti piac - amelynek következtében a termelés többször akadozott, majd megrendelések hiányában 2001-re teljesen leállt...
Lázin Miklós András
Menedzsment Fórum
