Lemaradunk az EU-átlagtól
A GKI előrejelzésében azt írja: a magyar GDP 2012-ben az EU átlagánál (0,3 százalék) lényegesen nagyobb mértékben, 1,5 százalékkal csökken. Noha a visszaesésből a mezőgazdaság mintegy 0,7 százalékpontot magyaráz, a magyar visszaesés enélkül is jóval nagyobb az EU átlagánál. A beruházások 4 százalékkal, a fogyasztás 2 százalékkal esik vissza.
Gyűjtögető bankrendszer
A magyar bankrendszerből a 2012 szeptemberét megelőző egy év alatt 2300 milliárd forint külföldi forrás tűnt el, ez 28 százalékos csökkenés. Ezt a bankok nagyrészt hitelleépítéssel, kisebb részben betétgyűjtéssel ellensúlyozták. Miközben az anyabankok folyamatosan vonják ki forrásaikat a perspektívátlan magyar piacról, az előírtnál is nagyobb tőkeemelést hajtottak végre magyarországi leánybankjaiknál. A 2012 őszén viszonylag kedvező hazai pénzügyi folyamatok nagyrészt a bő nemzetközi likviditásnak és a magas magyar piaci kamatszintnek köszönhetők. Ezért - a nemzetközi intézmények kritikáit és leminősítését is figyelembe véve - a viszonylag erős forint és a kamatcsökkentési folyamat tartóssága kétséges.
Fejjel a falnak?
A GKI szerint nincs jele, hogy a kormány változtatna jelenlegi gazdaságpolitikáján, ezért fennáll a jogbiztonság hiánya, a kiszámíthatatlanság és a hibás adópolitika miatt akadályozza a növekedést, az elvárt államháztartási hiányt pedig csak újabb és újabb megszorításokkal tudja elérni. A kormány gazdaságpolitikájának 2012 tavaszától egyetlen valós célja a túlzottdeficit-eljárás alóli kikerülés, s ezzel a kohéziós alapokhoz való hozzáférés biztosítása, mindehhez a 3 százalék alatti államháztartási hiány elérése. Méghozzá oly módon, hogy eközben ne kelljen feladni az egykulcsos adórendszert.
Nem kell az IMF
A GKI szerint a kormány láthatóan nem akar megállapodni az IMF-fel és az Európai Bizottsággal. Bár 2012-13-ra várhatóan teljesül a GDP 3 százaléka alatti államháztartási hiány, a folyamat fenntarthatatlansága miatt egyáltalán nem biztos, hogy Magyarország 2014-ben kikerül a túlzottdeficit-eljárás alól. További bizonytalanságot kozna, ha 2013 második felében esetleg választási gazdaságpolitika indulna be.
2013
A 2013. évi költségvetési törvényjavaslat a fő számok nyári parlamenti megszavazása után szinte teljesen átíródott, de a bejelentett kormányzati intézkedések és főleg a költségvetési kihatások jelentős része igen bizonytalan. A bejelentések összesen 824 milliárd forintról szóltak - ezeknek csak mintegy egynegyede érinti a kiadásokat, a többi az adókat -, de a hatás reálisan csak mintegy 500 milliárd forint. Ráadásul számos más területen is komoly negatív eltérések lehetnek az előirányzatokhoz képest. (Különösen a közoktatás finanszírozása és az e-útdíj bevezetése kapcsán, de az Európai Bíróság ítéletei is 200 milliárdos egyenlegromlást okozhatnak). Ezért a 2012 decemberében megszavazott költségvetési törvény 2013-ban is (többször) változni fog.
Bérek
A GKI 4,5 százalék körüli bruttó és nettó béremelést prognosztizál oly módon, hogy az előbbiek
alulról, az utóbbiak felülről közelítik azt. Így a közfoglalkoztatás kiterjesztése következtében a
közfoglalkoztatottakkal együtt 1 százalékkal, közfoglalkoztatottak nélkül 0,5 százalékkal csökken a keresetek reálértéke.
Beruházások
A beruházások 2013-ban 2 százalékkal tovább csökkennek, az építésiek 3 százalékkal, a gépberuházások 1 százalékkal.
A kétezres évek első évtizedében még 20-25 százalékos beruházási ráta 17 százalékhoz közelít, ami kirívóan alacsony arány. A befektetői bizalom hiánya miatt néhány autóipari „sziget” kivételével csökkennek az üzleti beruházások. Ma Magyarország kívül esik a nagy beruházók látókörén, miközben a hazai tulajdonú cégek is kivárnak. Egyre kevésbé valószínű, hogy az EU-forrásokat teljes egészében el tudjuk költeni (miközben persze papíron minden pénznek lesz gazdája 2013 végére).
Ipar
A GKI az iparban csak minimális, 1 százalék körüli termelésnövekedést vár. A járműipar növekvő kapacitásainak kihasználását ugyanis nehezíti az európai gépkocsi-kereslet kedvezőtlen alakulása, az elektronikai ipar még nem talál magára, a belföldi értékesítés pedig tovább csökken. Az építőipar számára az uniós források által finanszírozott beruházások, különösen az út- és vasútfejlesztés jelenthet keresletet.
Építőipar
Az építőipar teljesítménye 2013-ban már nyolcadik éve csökken, ezúttal mintegy 2 százalékkal. A szolgáltató szféra visszaesésének 2013. „csak” a hetedik éve lesz. Az infó-kommunikációs ágazaton kívül – ennek dinamikája lassul - azonban már a szállításban is szerény növekedés várható (elsősorban a vasúti és a nemzetközi fuvarozásban).
A kiskereskedelmi forgalom mintegy 1 százalékkal csökken. A gazdaságpolitika által lefagyasztott – bűnbakká kikiáltott és extra adókkal teljes profitjától megfosztott - pénzügyi szektor a gazdaság egészének fejlődését visszafogja.
Foglalkoztatás
A GKI előrejelzése szerint a foglalkoztatás 2013-ban statisztikailag kissé növekedhet, de ebben az előző évihez hasonlóan a közmunkának és a külföldi munkavállalásnak lesz szerepe. A munkanélküliség éves átlagos szintje továbbra is 11 százalék körüli. Bár a kormányzat egyes munkavállalói csoportok olcsóbbá tett foglalkoztatásától bővülő munkaerő-keresletet remél, ez a piac szűkülése mellett alighanem csak illúzió marad.
Infláció
Az infláció alakulását 2013-ban is kormányzati döntések dominálják. A vállalatokra terhelt különadók áthárításának mértéke nehezen becsülhető. A telefonadó biztos, hogy beépül a fogyasztói árakba. A vezetékadó áthárítása kérdéses, mivel piaci szolgáltatókat és önkormányzati, állami cégeket is érint. Ez utóbbiak lehet, hogy a veszteséges működés mellett döntenek, csődjük esetén állami mentőövre várva. Úgy gondolkodnak, hogy a választásokat megelőző évben a kormány nemcsak alacsony árakat vár, de nem is engedheti meg magának, hogy közszolgáltatások ne működjenek. A közszolgáltató vállalatok árváltoztatása tehát teljesen kiszámíthatatlan. A „befagyasztott” rezsidíjak 2012-ben is 4-5 százalékkal emelkedtek, írja a GKI.
Rezsiköltség
A GKI prognózisában azt írja: szintén óriási bizonytalanságot jelent az a bejelentés, mely szerint a villamos energia és lakossági gáz árát 2013. januártól 10 százalékkal mérsékelnék. E döntés előkészítetlenségét jól mutatja, hogy a pontos részletek kidolgozására 13 munkanap áll rendelkezésre, egy karácsonnyal tarkítva. Az árak csökkentésére megvan a technikai lehetősége a kormánynak, hiszen szabályozott árakról van szó, az árcsökkentés fedezete azonban ismeretlen. Az energiaárak mérséklése két okból is nehezen kivitelezhető. Egyrészt a szabadpiaci energiaárak 10 százalék feletti mértékben emelkednek, így már az árak változatlanul tartása is veszteséget okoz.
Másrészt az áram- és gázszolgáltatókat is terheli a vezetékadó, melynek valamilyen fedezete kellene, hogy legyen. Valószínű, hogy a lakossági árak csökkentését a vállalatok fogják finanszírozni, s veszteséges működésük az infrastruktúra leromlását fogja eredményezni. A felsorolt durva piaci beavatkozások legkárosabb hatása, hogy az inflációs várakozások, valamint a vállalatok árdöntései teljesen szétzilálódnak. Nincs kiszámítható működési környezet, ami megalapozott üzleti és fogyasztói döntéseket eredményezhetne. Így óvatosságból hosszú távon mindenki magasabb inflációval számol, ami önbeteljesítő jóslattá válik. 2013-ban a szolgáltatások ára drámai mértékben fog emelkedni. Összességében 2013-ra 5 százalékos drágulási ütem várható. A politikai döntések ezt bármikor felülírhatják. Amennyiben a kormány ténylegesen meglépi az energiaár-csökkentést, s korlátozza a szolgáltatók áremelését, akkor alacsonyabb infláció is lehetséges.
Alapkamat
A GKI szerint 2013 elején az alapkamat 5,5 százalékra csökkenhet. Ezt követően az immár kizárólag a jelenlegi kormány által jelölt tagokból álló Monetáris Tanács és az új jegybanki vezetés feltehetőleg folytatni kívánja a kamatcsökkentést, erre azonban már nem sok tere nyílik az árfolyam veszélyeztetése nélkül.
mfor.hu
