<img height="1" width="1" style="display:none" src="https://www.facebook.com/tr?id=1446330315732208&amp;ev=PageView&amp;noscript=1">
5p

Van kiút az építőipari és az energiaválságból?

Klasszis Klub Live Lázár Jánossal, ifj. Chikán Attilával és más neves szakértőkkel - személyesen és online!

2023. június 14.

Jelentkezzen most!

A történész, politikus, a rendszerváltás utáni első szabadon választott magyar kormány miniszterelnöke huszonöt éve, 1993. december 12-én hunyt el.

Antall József 1932. április 8-án született Budapesten. Apja, id. Antall József a második világháború alatt menekültügyi kormánybiztosként sok ezer Magyarországra érkezett lengyel, francia és zsidó életét mentette meg, 1945 után újjáépítési miniszter és a Független Kisgazdapárt pártigazgatója volt.      

Antall József hazáját szerető, a nemzet iránt elkötelezett, keresztény-konzervatív, humanista értékrendet valló családban nőtt fel, s már tizenhat évesen eldöntötte, hogy politikai pályára lép. A budapesti Piarista Gimnázium után az ELTE-n történelem szakos középiskolai tanári, levéltárosi, könyvtárosi és muzeológusi képesítést, történelemből bölcsészettudományi doktorátust szerzett. Két fia született.

1950-től az Országos Levéltárban és a Pedagógiai Tudományos Intézetben dolgozott, majd az Eötvös József Gimnáziumban tanított. Az 1956-os forradalom idején a gimnázium forradalmi bizottságának elnökévé választották, részt vett a Független Kisgazdapárt újjászervezésében, a Keresztény Ifjúsági Szövetség megalakításában. A forradalom leverése után ezért őrizetbe vették, 1959-ben a Toldy Gimnáziumban kapott állásából is menesztették, mert "politikai magatartása miatt" a tanári pályára alkalmatlannak minősítették. Ezután könyvtárosként dolgozott.

Antall József osztálykiránduláson toldys osztályával, jobb szélen Jeszenszky Géza egykori tanítvány, későbbi külügyminiszter. (Forrás: Wikipédia)
Antall József osztálykiránduláson toldys osztályával, jobb szélen Jeszenszky Géza egykori tanítvány, későbbi külügyminiszter. (Forrás: Wikipédia)

1963-ban a Magyar Életrajzi Lexikon részére nyolcvan orvos életrajzát írta meg, ezzel kezdődött tudományos pályafutása, amelynek során több száz orvostörténeti publikációja jelent meg. Az 1964-ben megnyílt Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyv- és Levéltárban tudományos kutató, igazgatóhelyettes, 1974-től főigazgatója volt, az intézmény irányítása alatt nemzetközi hírű kutatóműhellyé fejlődött. 1968-tól az Orvostörténeti Közlemények című folyóirat főszerkesztője, 1972-től a Magyar Orvostörténeti Társaság főtitkára, 1982-től elnöke volt, és több tekintélyes nemzetközi tudományos testületben töltött be tisztségeket.

A pártállam végnapjaiban kapcsolódott be újra a politikai életbe. Stabil politikai nézetrendszerrel és kialakult elképzelésekkel rendelkezett, ehhez kereste a politikai formációt, ahol ezt képviselni tudja. A Magyar Demokrata Fórum (MDF) munkájában 1988-tól vett részt, jelentős hatással volt a szervezet általános politikájának kialakítására. 1989-ben kiemelkedő szerepet játszott az Ellenzéki Kerekasztal képviseletében a háromoldalú egyeztető tárgyalásokon, az alkotmánymódosítást előkészítő bizottságban. Szakmai felkészültsége, kompromisszumkészsége, számos indítványa egyre ismertebbé tette, s 1989. október 21-én az MDF elnökévé választották.

Az 1990. március 25-én és április 8-án rendezett első szabad parlamenti választásokon az MDF győzött, a hárompárti koalíciós kormány a kereszténydemokraták (KDNP) és a kisgazdák (FKGP) bevonásával május 23-án Antall József vezetésével alakult meg. Miniszterelnöksége idején az immár plurális demokrácia elindult a szociális piacgazdaság felé, elfogadták a politikai, gazdasági, társadalmi átalakulást segítő, szentesítő törvényeket. Magyarország társult tagja lett az Európai Közösségnek, tagja az Európa Tanácsnak és több európai intézménynek. Kivonultak a szovjet csapatok, megszűnt a szocialista tábor katonai (Varsói Szerződés) és gazdasági (KGST) tömörülése, Magyarország kezdeményezésével létrejött a visegrádi országok együttműködési csoportja.

Antall József a parlamentben.
Antall József a parlamentben.

A hatalmas államadósság szorításában az Antall-kormánynak komoly konfliktusok, érdekütközések sorát kellett kezelnie, köztük az 1990. októberi taxisblokádot és az egész cikluson áthúzódó "médiaháborút". Amikor a támadások kereszttűzében álló Antall Józsefen bírálói, pártjának radikális szárnya a mélyrehatóbb belső változások elmaradását kérték számon, a kormányfő úgy reagált: "tetszettek volna forradalmat csinálni".

Antall József több magyar, külföldi kitüntetésben és elismerésben részesült, 1990-ben Robert Schuman-díjjal tüntették ki az európai egység előmozdítása érdekében tett különleges érdemei elismeréseként, 1990-ben az Európai Demokratikus Unió (EDU) alelnökévé választották.

Kormányfői működésének szinte első napjától küzdött nyirokrendszeri daganatos betegségével, ciklusát nem tudta kitölteni, 1993. december 12-én meghalt. Országházi ravatalánál negyedmillió ember vonult el, Melocco Miklós által készített síremléke a Fiumei úti sírkertben áll. Több hazai településen áll szobra, utcákat, tereket neveztek el róla, és 2009 óta nevét viseli az Európai Parlament egyik brüsszeli épületszárnya - ennek avatásán jelentették be az Antall József Tudásközpont megalapítását.

Antall József síremléke a Fiumei Úti Sírkertben. (Forrás: Wikipédia)
Antall József síremléke a Fiumei Úti Sírkertben. (Forrás: Wikipédia)

Antall József mindent megtett azért, hogy Magyarország Európa nyugati feléhez tartozzon, de nem kívánt szakítani az értékőrző hagyománnyal, és nem feledkezett meg a határainkon túl élő magyarokról sem. Ezért kívánt - mint mondta - lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnöke lenni, és magyarként európai polgár lenni. A modern, nemzeti konzervativizmus híve volt, hitvallása szerint élt: "én szolgálok, és addig szolgálok, amíg a nemzetnek haszna van belőle. Teszem, amíg tudom".