Magot az egész világnak!
Érdemes kitérni az akkori gépesítettségre, mely alapjaiban határozta meg a magválogatást, s ezáltal a minőséget. A fennmaradt árjegyzékek tanúsága szerint egy-egy osztályozó, aranka-mentesítő masina ára akkoriban két-három ezer korona körül mozgott. Mauthneréknek csak a Rottenbiller utcai telepen húsz ilyen berendezése sorjázott egymás mellett a pincében.
Mivel a vállalkozó egy-egy tasakon átlagosan öt-huszonöt fillért, míg egy zsákon kettő-négy koronát "kaszált", könnyedén kiszámolható, milyen óriási mennyiséget kellett értékesítenie ahhoz, hogy ne menjen tönkre, mi több, fejlődjön. S ekkor még szót sem ejtettünk az adókról, illetve az alkalmazottak béréről...
Magot az egész világnak!
A vállalkozás 1895-re már európai ismertséggel dicsekedhetett. Az alapítóra záporoztak a kitüntetések, s már nem volt elég felület a hirdetéseken, hogy feltüntessék, milyen királyi és császári beszállítói címeket szerzett az esztendők folyamán. Mauthner Ödönt I. Ferenc József a róla elnevezett rend lovagkeresztjével jutalmazta, de küldött "mellrevalót" az orosz cár, a bolgár fejedelem, valamint a román és a szerb király is.
Mauthner fölismerte azt is, ha valóban naggyá - ha tetszik, multinacionális vállalattá - kíván válni, ki kell lépnie a vén kontinensről. Ezen cél érdekében kétszázezer koronás befektetéssel partnereket szerzett Észak- és Dél-Amerikában, Ázsiában és Afrikában. Bár az első világháború vesztegzárja miatt kint szorult árukészleten csaknem félmillió, 1914-es áron számolt koronát bukott, ezeket a kapcsolatokat a világégés után sikerült újjáéleszteni. A legendák szerint a békekötést követően Amerikából a magyar fővárosba befutó első táviratok egyike az iránt érdeklődött, létezik-e még Mauthner Ödön cége?
Az alapító a tízes években adta át vállalatát két fiának, Alfrédnak és Pálnak. A részvénytársaság egyébként túlélte a húszas-harmincas évek gazdasági világválságát, mi több, még a második világháború sem tudta tönkretenni. Végül hatalmi szóval, azaz államosítással szüntették meg 1947-ben.
Lázin Miklós AndrásMenedzsment Fórum